Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 15. A Tisza-völgyi vízhálózat a közlekedés szolgálatában. Mederszabályozás
szűnését várták. ABodrog medrében 1900 és 1902 között fenéksziklákat robbantottak ki, hogy a tokaji bányákban kitermelt követ kisvíz idején is hajón juttathassák el a tiszai partvédőművek építési helyére. ABéga Nagy- becskerek (Zrenjanin) alatti szakaszának szabályozása kizárólag a hajózás érdekében történt. Végül a törvény indokolása — további célként —aHármas- -K ö r ö ssel kapcsolatban is a folyó hajózhatóvá tételét jelölte meg. A szabályozási művek anyaga rozsé és terméskő. Az előbbit különösen sokféle módon — kővel töltött rőzsehenger, alapként szolgáló rőzsepokróc (15.9. kép), ennek építőelemeit alkotó rőzsekolbász (15.10. kép), rőzsefonás, stb. alakjában — alkalmazták [15]. Máramarosban — a Felső-Tiszán és mellékfolyóin a rőzsemöveket, főként a kisvízszín fölött, kaviccsal töltött drótfonatos elemek (15.11. kép) helyettesítették [16]. Az építést a folyammérnöki hivatalok házi kezelésben végezték, és a követ is a vízügyi szolgálat saját kőbányái szállították (elsősorban Tokaj). 1884-től az átvágások fejlesztése érdekében megszervezett Tiszai kir. Állami Kotrások Vezetősége is tevékeny részt vett a szabályozási munkákban. Az 1908. évi XLIX.tc., a 20 évre szóló ún. vízi beruházási törvény ([14], III. kötet, 136—215. o.), a súlyt már a mesterséges vízi utak létesítésére vetette. Erről később lesz szó. A mederszabályozás tekintetében főleg csak kiegészítésekről intézkedett a törvény. Többek között jelentékeny hiteleket biztosított a Tisza, a Maros, a Körös, a Bodrog és a Latorca, valamint mellékvizei medrének további rendezésére, továbbá a nagyobb folyók elzátonyosodása elleni vé- delmül a nem állami kezelésben levő (nem vízi útnak minősített) vízfolyások szabályozására. Ebben a vonatkozásban az 1914. évi XXXVIII.te. jelentett volna jelentékenyelőrelépést ([14], III. kötet, 308 — 319. o.), — ha végrehajtását nem akasztotta volna meg a világháború kitörése. A törvény 20 év alatt évi 2 millió koronás részletekben felhasználható 60 millió koronát irányzott elő a nem állami kezelésben levő folyókon teljesítendő munkák támogatására (15.3. 15.9. kép. Rőzsepokróc készítése a Tiszán. (Csíkos Ferenc felvétele, Alpár, 1966. A Közép -Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szívességéből) 338
