Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 2. A Tisza vízgyűjtő területe

Az egyesült Szamosnak két nagyobb mellékfolyója van. Egyik az A 1 m á s (Almas, F = 810 km2, L = 65,4 km), a másik a Lapos és Gutin hegységből érkező Lapos (Lápus, F - 1820 km2, L = 115 km).

Végeredményben a Szamos 15 882 km2-nyi (vagyis a befogadóénál is nagyobb) területet kapcsol a tiszai vízgyűjtőbe (2.6. kép). A Nagy-Szamos eredetétől a torkolatáig 415 km-es pályát fut be, amelyen 1455 m szintkülönbséget győz le. A vízgyűjtő felépítéséről a 2.2. ábra tájékoztat.

A Meszes hegység (Munfii Mezesului) Ny-i szélén eredő, hajdan az Ecsedi- - lápot tápláló Kraszna (Crasna) a múlt század 90-es éveiig a Szamosba torkollott. Alsó szakaszát ekkor áthelyezték úgy, hogy ma a Számos-torok alatt 3,5 km-nyire, közvetlenül a Tiszába ömlik. Alacsonyan, mindössze 565 m

2.6'. kéj). A Szamos a torkolata közelében, Olcsvaapátinál. (Varjú Jenő felvétele. A Kel- ső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szívességéből)