Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 13. Az ármentesítő és belvízlevezető társulatok
13. AZ ÁRMENTESÍTÖ ÉS BELVÍZLEVEZETÖ TÁRSULATOK 13.1. Teljesítmények és eredmények A Tisza-völgy ármentesítésének nagy műve a társulatokba tömörült érdekeltség kezdeményezésére és költségén jött létre. Habár a régi értelemben vett ármentesítő és belvízrendező társulatok 1948-ban megszűntek, kereken száz esztendős életük a Tisza-völgy fejlődése szempontjából olyan jelentős, hogy működésüknek külön fejezetet kell szentelnünk. A Tisza vízrendszerében működött ármentesítő társulatokat, területükkel és megalakulásuk évével, a 13.1. táblázatban soroljuk fel. Földrajzi fekvésükről a 13.1. ábra tájékoztat. A Tisza-völgyi érdekeltség anyagi áldozatának nagyságát sajnos nem tudjuk megállapítani. Ez még egyetlen társulatnál is nehéz volna, hiszen a társulatok az idők folyamán számos területi változáson estek át, — egyes öblözetek érdekeltsége különvált, viszont bizonyos területeket bevontak a társulati kötelékbe —, pénzügyi mérlegeik pedig a különböző időkben más-más pénznemben (osztrák értékű forintban, koronában, pengőben stb.) készültek, és a pénznek az értéke semmiképpen sem volt állandó. Tehát minden átszámítás önkényes és bizonytalan. Ami nem megy az egyes társulatok esetében, még kevésbé oldható meg a Tisza-völgyi ártér egészének vonatkozásában, amikor a becslést még az országhatárok változása és valutaátszámítási nehézségek is bonyolítják.1 Ha nem tudjuk a beruházások tényleges nagyságát még közelítően sem megállapítani, még kevésbé gondolhatunk arra, hogy az ármentesítés gazdasági eredményét számszerűen meghatározzuk. Az még elképzelhető, hogy az ármentesített terület művelési ágak szerinti megoszlását megállapítsuk (bár gyakorlatilag szinte megoldhatatlan). Az egyes földrészletek szabályozás előtti értékét azonban nem ismerjük, és a jelenlegi forgalmi értékük számbavétele is lehetetlen, hiszen a közlekedési lehetőségektől, ill. a vonzási területek alakulásától is függ, és gazdaságonként is erősen változik termelési technikájuk színvonala szerint. Ha mégis sikerülne a terület értéknövekedését valamiképpen kifejezni, feltétlenül elakadnánk a nem csekély közvetett hasznok felmérésében.2 Mindezek miatt meg kell elégednünk bizonyos részmegállapításokkal. * a) Habár a Tisza-völgy egészére vonatkozó utolsó statisztikai adatfelvétel az 1913. december 31-i állapotra vonatkozik [1], tehát a társulatok államosításának időpontjában is már 35 éves volt, világosan kitűnik belőle a társulati beruházások viszonylagos súlya. A fenti időpontig a társulatok 130,6 millió koronát költöttek ármentesítésre és 31,8 milliót belvízmentesítésre, vagyis 295
