Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 2. A Tisza vízgyűjtő területe
2.4. kép. A Túr völgye Bikszád (Bixad) fölött. Háttérben az Avas hegység ( Edilura Mcridiane) A kárpáti gerinc legmagasabb csúcsai a Tarac forrásvidékén az 1836 m magas Syvula és az 1742 m-es Popadja. Tovább Ny felé azonban csökken a vízválasztó magassága, és a Csorna répa, amelynek lábánál a Nagyág ered, már csak 1288 m-ig emelkedik. Királyháza (Korolevo) és a Számos-torok között K Ny-i irányt követ a Tisza. Ezen a szakaszon két nagyobb mellékfolyót fogad be: jobbról, a torkolattól 729 km-re, a B o r s át (Borzsava. F — 1418 km2, L = 104 km), amely az 1679 m magasra nyúló Sztoj lábánál ered, és balról, immár magyar területen, az Avas felől érkező T ú rt (Tar. F 1262 km2, L — 95 km, 2.4. kép). A Szamos beömléséig a Tisza vízgyűjtő területe 13 173 km2-re növekszik, a völgy tengerszint feletti magassága viszont a 258 km-es úton 103 m-re csökken. A Felső-Tisza esése tehát 1577 m. A vízgyűjtő felépítését vázlatosan a 2.7. ábra szemlélteti. b) A Közép-Tisza A Közép-Tisza első mellékfolyója a torkolattól 688 km-re bal partról beléje ömlő Szamos (Forties), amely az Erdélyi-medence északi részének vizeit fogja össze. Két fő ága közül az egyik a Radnai-havasokat délről kísérő Nagy- Szamos, a másik az Erdélyi-szigethegységben, a Bihar hegység (Muntii Biho- rului) keleti lejtőjén eredő Meleg-Számos és a Gyalui-havasokban (Muntii Giláului) fakadó Hideg-Számos egyesüléséből keletkező Kis-Szamos. A Nagy- Szamos forrása 1558 m magasan fekszik, de a Nagy-Pietrosz lábától érkező 29
