Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 1. A tiszai vízrendszer kialakulása

billenése folytonos meder-áthelyeződéseket vált ki. Ezek következtében a Tisza több kilométer széles sávon belül változtathatja medrét: hol feltölt, hol bevágódik.

A változások a geológiai jelenben, a holocén alig 10 000 évre visszanyúló időszakában is folytatódnak. A folyók kanyarulatai vándorolnak, kiélesednek, majd lefűződnek, medrük a kéregmozgások hatására át is helyeződik. E legújabb kor mederváltozásait az 1.5. ábra szemlélteti.

A vízhálózat ma sem tekinthető változatlannak. A mintegy 200 évre visszanyúló emberi beavatkozások mégis megzabolázták a vizeket és kultúrtájjá szelídítették az egész vízgyűjtőt.

*

A tiszai vízgyűjtő kialakulásáról vázolt fenti kép nagyon erősen egyszerűsítve tárja elénk a történteket. Nem is lehetett azonban feladatunk, hogy itt részletespaleogeográfiát adjunk. Annál kevésbé, mert a tárgykör művelői számtalan kérdésben egymásnak ellentmondó nézeteket vallanak. Ez könnyen érthető, hiszen a geológiai múlt nyomozásában rendkívül szerény adatanyagra — a földtakaró kőzetanyagára, a felszíni formákra, a mélyfúrásokból kikerülő magmintákra és a bennük található kövületekre — támaszkodhatnak, és kép1.5. ábra. A tiszai vízhálózat holoeénkori változásai. (Sümeghy József nyomán, Somogyi Sándor kiegészítéseivel [4])

(1 = az Ér-völgy, a Szamos, majd a Kraszna időszakos nagyvizeinek levezetője; 2-3 = a Tisza árvizeinek fontosabb útvonalai a Hortobágyon és a Nagykunságon a Sárrét medencéjébe; 4 = a Kurca, az Ér-völgyi ősfolyó még élő maradványa; 5 = a Tisza átfolyásai a Bodrog völgyébe; 6 = a Berettyó hajdani útvonala a Sárréten át; 7 = az utolsó pleisztocénvégi Maros-meder; 8 = a Zagyva korábbi torkolati szakasza; 9 = a Tárná korábbi torkolati szakasza; 10 = az utolsó, pleisztocénvégi dunai átfolyás valószínű helye)

24