Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 10. A Tisza-völgy ármentesítése

c) . . . a folyó esetének egyformább elosztására is szolgáljanak,

d) alkalmasak legyenek az ollyan kanyargások megszüntetésére, mellyek tetemesen akadályozták vagy nehezítették volna a folytonos töltésezés rendszerét és menetét,

e) . . . bizonyos hasznot lehessen (tőlük) várni a hajózásra nézve ... a nélkül, hogy a folyás sebesebbé tétele által annak kárt okoznánk, és

f) valamely kedvező körülményekkel bírjanak . . . nevezetesen magának a foly ónak vagy a bele szakadóknak torkolata javítására” (17. o.).

Ezeknek a meggondolásoknak alapján első és legsürgősebb munkaként a Tiszadada és Tiszaszederkény közti kb. 9000 öl (17 km!) hosszúságú átvágás elkészítését jelölte meg, — a bal parton húzódó töltés egyidejű megépítésével. (Ebből az átvágásból a terepviszonyok részletesebb tanulmányozása után a lényegesen rövidebb tiszadob—szederkényi átvágás lett; 10.1. ábra).9 A további átvágások elsősorban a Körös, Maros, sőt a Tisza torkolatának lejjebb helyezését és kedvezőbb alakítását, egyes helyeken pedig a töltések jobb vonalozását szolgálták volna. Javasolta Paleocapa a Bodrog-torkolat lejjebb helyezésének közelebbi vizsgálatát is.

10.1. ábra. A Közép-Tisza két részlete a Vásárhelyi tervén feltüntetett, és a Paleocapa által javasolt átvágásokkal, a) Tokaj és Tiszafüred között Vásárhelyi tizenhét, Paleocepa csapán két átvágást javasolt; b) Tiszaug és Szeged között tizenegy, ill. három átvágást jelöltek ki. (Az a) ábrán a Vásárhelyi tervezte Bodrog-átvágások közül is láthatók a 9 — 12 számúak. A [2] alatt idézett mű térképmelléklete alapján)

221