Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 1. A tiszai vízrendszer kialakulása

dékek magukhoz vonzzák az É és ÉK felől érkező vízfolyásokat. Az Olt, hátráló eróziója révén átvágja a Déli-Kárpátokat és felfűzi a Csíki-, Háromszéki-, Barcasági- és Fogarasi-medence tavait, miáltal kialakul a tiszai vízgyűjtő mai vízválasztójának egy újabb, a Kárpátok övén belüli szakasza (1.2. ábra).

Kb. 200 000 évre nyúlik vissza a szorosabban vett tiszai vízrendszer múltja. Ekkor, a középső-pleisztocénben, az alföldi süllyedékekbe érkező, medrüket sűrűn változtató folyók hordalékkúpok, holtágak és tavak szövevényes rendszerét építgetik ki. A Duna is bocsát még ki erre ágat. Az egymást követő éghajlati változások száraz szakaszaiban eolikus képződmények járulnak hozzá a felszín alakulásához. Az Os-Maros és az Os-Körösök hordalékkúpja, valamint a Ny felé egyre későbben jelentkező árkok kialakulása a napjaink helyzetének megfelelő irányba tolja el a vízrendszer fő ütőerét.

Az új-pleisztocénben — a legutóbbi 100 000 éven belül — az Alföld perem - süllyedékei és a Közép-Tisza mai vonalában keletkezett mély árok vonzzák magukhoz az erózióbázist, és kialakul a Duna jelenlegi folyása is (1.3. ábra).

= Középső-pleisztocén

0 50 100 150 km ,. r ,

1--------------1-------------‘ ■ > Új-pleisztocén

•

... ----------- Jelenlegi medrek

1

.3. ábra. A tiszai vízrendszer változásai a középső- és új-pleisztocén idején (kétszázezertől százezer évvel ezelőttig, J. Fink nyomán [1])

22