Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 9. Az első vízi munkálatok és a Tisza-szabályozás megalapozása

készítse el egységes kivitelben az ország hajózható vagy hajózhatóvá tehető víziútjainak 1 : 86400 méretarányú részletes térképét, különös tekintettel a vízi közlekedést érintő parti létesítményekre és a hajózási akadályokra. A munka II. József 1790-ben bekövetkezett halálával félbemaradt ugyan, de a sóutakról — a Tiszáról (Máramaros megyétől a torkolatig) és a Marosról (az erdélyi határtól Szegedig) — elkészült. Nyilván ez volt a legsürgősebb és legfontosabb. Mivel a felvétel célja a szabályozás előkészítése volt, a térképlapok legtöbbje címében a ,,prelimineur” (előzetes) megjelölést viseli [17].

Ezzel, az ország valamennyi számottevő vízfolyására kiterjedőnek tervezett felvétellel volt kapcsolatos a kamarai szervezetből a hetvenes években kialakult vízügyi igazgatás megerősítése. 1788-ban állították fel a budai Vízügyi és Építészeti Igazgatóságot (Directio in Hydrau- licis et Aedilibus per regnum Hungáriáé partesque eidem annexae), amelynek alapításakor tíz kerülete volt. Közülük három egészben (Kassa, Munkács, Nagyvárad) és három részben (Zólyom, Pest, Temesvár) a Tisza vízgyűjtőjére kiterjedő hatáskörrel. Az 1776-tól működött, főként a Dunával foglalkozó Hajózási Igazgatóság az új szerv egyik osztályaként folytatta munkáját ([15], 72. o.).

II. JózsEFnek azonban nemcsak a Tisza és a Maros legelső, részletes folyami térképét (egyes részletekről 1 : 14 400 méretarányú lapok is készültek, sőt a Marosnak számos keresztszelvényét is felvették) és a folyammérnöki szolgálat csírájának megteremtését köszönhetjük. Központosító törekvéseinek üdvös eredménye volt a megyei mérnökök vízszabályozási tevékenységének egységesítését célzó utasítás is (Instructio pro universis comitatuum et jurisdictionum geometris publicorum laborum hydraulicorum circa fluvios in regno Hungarico curam habentibus, 1782), aminek jelentősége azért volt nagy, mert ebben az időben már szinte minden megyének volt mérnöke, s ezek a kamarának is dolgoztak (uo., 73. o.).

Végül II. József uralkodása alatt történt a budai egyetem bölcsészeti karával kapcsolatos Mérnöki Intézet (Institutum Geometrico-Hydrotechnicum) felállítása is (1782), amivel megoldódott az ország nagy vízügyi feladatainak végrehajtásához szükséges szakemberek képzése. (Az ezt megelőző idők mérnökei részben — 1755-től — a gumpensdorfi katonai műszaki akadémiáról kerültek ki, vagy külföldi egyetemeken végeztek, részben a nagyszombati egyetemen vagy az akadémiákon szerzett matematikai képzettségük alapján, a gyakorlatban váltak mérnökökké. (Uo., 75. o.)

A Mikoviny Sámuel (1700—1750) munkássága óta szaporodó, mind megbízhatóbb térképek és a képzett mérnökök megjelenése, valamint az állami szakigazgatás megerősödése, jelentékeny szerepet játszott a vízügyek fejlődésében.

Természetesen döntő jelentőségű volt a lakosság szaporodása és a gazdasági fejlődés is. Az ország lakossága 1720-tól 1785-ig 4 millió főről 7 — 8 millióra növekedett, és bizonyosra vehető, hogy a változás éppen a Tisza vidékén volt a legnagyobb mértékű. A gazdasági fellendülésre jellemző, hogy míg az ország gabonakivitele 1764-ben 879 000 pozsonyi mérő volt,5 1780-ban már megközelítette a 1,5 millió pozsonyi mérőt, ami annál jelentékenyebb volt, mert az árak ugrásszerű emelkedésével volt egybekötve. (1790 körül a búza ára pozsonyi mérőnként 30—40 garas volt, 1809-ben viszont 152 garas [15], 82. o.)

Nagyon is érthető, hogy ilyen körülmények között egyre-másra születtek a közlekedés megjavítását és a termelés biztonságát szolgáló tervek.

194