Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 9. Az első vízi munkálatok és a Tisza-szabályozás megalapozása

9.4. ábra. „Árvízi elöntés ellen emelt gátak” a Tisza jobb partján Taktabáj határában. (A II. Józsefről elnevezett, 1: 28 000 méretarányú országos felmérés XXIII/14 jelű lapjának részlete. A Hadtudományi Térképtárból)

pezve. Tiszakóród alatt Tiszaszalkánál, Benknél és Tiszaeszlárnál mederátvágások jelzik a Tisza-szabályozás első nyomait.3 „Neu Gemachter Canal” felírás hívja fel a figyelmet az Ecsed és Győrtelek közti lecsapoló csatornára (9.5. ábra). Az első katonai felmérésnek a Kis-Sárrétet ábrázoló lapja is több lecsapoló csatornát tüntet fel (8.12. ábra).

Mindezek a művek, az itt fel nem sorolt helyi jellegű töltésekkel és csatornákkal együtt, részben helytelen vonalozásuk és csekély szelvényméreteik miatt, de főként a tervszerű karbantartás hiányában, általában igen rövid életűek voltak.

Nem is lehetett ez másként. Hiszen a munkák egyedüli anyagi alapja a „közerő”. Jellemző a közfelfogásra, hogy Csongrád megye 1790-ben ország- gyűlési követének a következő utasítást adja:

,,Töltés emelésére és egyéb nem-katonai munkára csakis végszükség esetén, s azon földesurak beleegyezésével szorítható a nép, amely földesurak alattvalóit a munka különben is terhelné” [16].

Nem kedvezett az ügyek haladásának a megyék önkormányzata. Az összefogást ugyan már Bállá Antal, Pest megye neves mérnöke javasolta, és ismeretesek más, ilyen irányú kezdeményezések is — így pl. Csongrád vármegye 1783-ban átiratot intézett az ugyancsak érdekelt Békés megyéhez a Káka-foknál emelendő védgát ügyében, és Torontál megye Csongrádhoz fordult a Maros szabályozása érdekében [16] —, de eredményekről nem tudunk.

192