Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 9. Az első vízi munkálatok és a Tisza-szabályozás megalapozása

Ehhez elsősorban a Bégát kellett szabályozni, hogy az építkezést a Szörényi kincstári erdőkből leúsztatott fával, és a várat — vízi úton — élelemmel és hadianyaggal akkor is el lehessen látni, ha az utakat a tavaszi és őszi áradások járhatatlanná teszik. (A korabeli térkép a Béga völgyének legnagyobb részét mint áthatolhatatlan mocsarat tünteti fel: ,,Morast, welcher nicht durchzukommen ist”.)

A Bánság katonai kormányzója: gróf Claudius Florimund Mercy tábornagy (1666—1734) tehát elsőként a Béga Eacsádtól (ma Fáget) Temesvárig (Timisoara) terjedő 100 km-es szakaszát egyenesíttette ki számos árvágással, hogy a faúsztatásra alkalmassá váljon (9.1. ábra). Majd Temesvártól Béga- főig (Klek) — ahonnan a folyó a Duna és a Tisza visszaduzzadó árvizeinek hatása folytán már hajózható volt — 65 km hosszú nyílegyenes hajózócsatornát ásatott (9.2. ábra). Ez némileg tehermentesítette a Béga természetes medrét (amelyet az irodalom Ó-Bégának, újabban Öreg-Bégának — Bega Veche, St. Begej — nevez), siettette az árhullámok levonulását, és csökkentette a környező mocsarak táplálását, bár gyökeres megoldást nem jelentett. Mégis megindulhatott a vidék „megbízható” (császárhű) — főként német — lakossággal való betelepítése.

Az elengedhetetlen, de nehezen haladó vízrendezési munkák kiemelkedő alakja az irodalomban tévesen hollandusként említett flamand Maximilian Frémaut volt. A Habsburg uralom alatt álló Brüsszelben „vízépítési szakértőként” szerződtette 1757-ben „különféle lecsapolási és csatornázási munkákra’’ hat év tartamára a Temesi bánság katonai kormányzója, gróf Kobenzl,

9.1. ábra. A Béga faúsztató csatorna Kuieglstein 1787. évi kéziratos térképén. (Országos Széchényi Könyvtár, Térképtár)

187