Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 8. A Tisza-völgy a vízi munkálatok megkezdése előtt
„nagy tenger volt, melyet a vízi vadak megszámlálhatatlan serege lepett el. Járt át nyoma sehol, mindenütt óriási gaz, amelyből az itt-ott legelésző csorda sem látszott ki. Ahol a gaz nem tudott megküzdeni a szikes talaj terméketlenségével, juhnyájak legelésztek, másutt sertéskondák tanyáztak a mocsarasabb területeken” . . . „Annyi volt a farkas a Berettyó és a Sebes-Körös vidékén, sőt a Fehér- és a Fekete-Körösök rétségeiben is, hogy napról-napra kellett védelmi harcot folytatni ellenük .... Békés vármegye 1736. évi közgyűlési határozata, amely a farkasok közerővel való kiirtását rendeli el, 72 farkas fej beszállítására kötelezi — kivetés szerint — a községeket" .... „Az 1775. évben 26 848 varjú-, 80 514 veréb- és 36 farkasfejjel kellett beszámolniok a községeknek" .... „Vetésnek sehol semmi nyoma, mert lehetetlen volt az megőrizni a szarvasoktól, vaddisznóktól, s ha ezektől megvédték volna, lelegelték azt a durvák, melyek oly nagy számmal kóvályogtak, mintha felhő borította volna az eget." (Würtemberger Simplicissimus: Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus. Leipzig, 1854.) A Tisza jobb partján, a Sajó beömlésén alul, a Tiszafürednél kiágazó Kis- Tiszával körülzárt sziget volt nagyobb vízjárta terület, amely a Csinosé, a Kánya, a Laskó és az Eger síkságára is kiterjedt. A bal parton a Kunhegyestől északra elterülő lapos, amelyet korábban rendszeresen látogattak a Tisza árvizei, a Mirhó-fok 1775. évi elzárása óta már csak belvizektől szenvedett. A Kakat-éren át azonban összeköttetésben állott a Sárréttel. Átellenben a Zagyva alsó szakasza és a Tisza közötti zug volt tekervényes erekkel sűrűn behálózott vizenyős terület, míg a Zagyva-torkolaton alul Tószeg a nevével is elárulja környékének vízállapotát. A Nagy-Körös (mai nevén Hármas-Körös) és a Tisza egyesülésénél a két folyó közös árterülete nem volt nagy. Az innen Szentes érintésével Mindszentig húzódó Kurca és a Tisza közötti szigeteket mocsár borította. A Hármas- Körösből Szarvasnál kilépő vizek a hatalmas Fekete-réten át a Veker- és a Kórogy-ér közvetítésével jutottak a Kurcába. Mint valamennyi mellékfolyó torkolatánál, a Marosénál is, hatalmas mocsár terpeszkedett Makótól Hódmezővásárhelyig és Szegedig, középpontjában a Hód-tóval. A Maros bal partján Fonlak (Felnac) és Nagycsanád (Genad) között kilépő fattyúágak az Arankában egyesültek, amely Mokrintól a Tiszáig lehúzódó nagyobb mocsarakat táplált. Lejjebb, Zenta (Senta) és a torkolat között is mindkét oldalon vizes rétek és mocsarak kísérték a Tisza medrét, amelyeknek a szélessége helyenként elérte a 6 — 7 km-t is. A Tiszát Titelnél elérő Béga torkolati szakaszának jobb partján már a Duna visszaduzzasztó árvizeivel is táplált Fehér-tó (Belő blato) nevű mocsár terült el (8.13. és 9.2. ábra). 8.6. A Tisza régebbi árvizei A kereken 2 millió hektárnyi tiszai árteret természetesen nem öntötte el minden esztendőben teljes egészében a víz. Hiszen a mederből kilépő vizek gyors szétterülését, ami a kiöntés terjedésének határt szabott, semmi sem akadályozta, az árhullámok előrehaladtukban hamarosan ellapultak, és sokkal alacsonyabban is tetőztek, mint manapság. A tartamuk viszont lényegesen hosszabb volt, mint napjainkban, mert a kiöntött 12 177
