Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 8. A Tisza-völgy a vízi munkálatok megkezdése előtt
ömlő Kraszna a szabályozás előtt a Szamos mellékvize volt, és kettőjük között terpeszkedett 40 000 ha-on az Ecsedi-láp. A Számos-torok alatt a Tiszából a jobb parton kilépő árvizek a Csaronda, a Szipa és más fattyú-ereken, részben a Szernye, tészben a Latorca felé kerestek utat. A Latorca Csapnál 2 km-nyire közelíti meg a Tiszát. Mivel medre mélyebb ben fekszik a Tiszáénál, a Tisza árvizei rendszeresen átcsaptak a Latorca felé (egyesek ebből származtatják a község nevét) és elárasztották a Bodrogközt, amelyet számtalan ér (Tice, Karcsa, Török-ér, Füzes-ér stb.) hálózott be (8.11. ábra). Erről a területről említi Révy Géza Viktor [18]: a Tisza és Bodrog (egyaránt) számot tartottak rá. Hol az egyik öntötte eb hol a másik, olykor pedig egyszerre mindkét folyó hullámai csaptak össze felette, ahogy a véletlen hozta magával.... Voltak itt .. . vízfolyásoknak számtalan erei, visszamaradó vizekből nagy kiterjedésű tavak, melyeken különféle fű- és nád-fajokból képződött lápok, mint mozgó szigetek szél irányában úszkáltak ide- oda . . . Szántásra és vetésre csak egyes magaslatok voltak alkalmasak, melyek a hullámok felett, mint kis csúcsok emelkedtek ki.” A Bodrogközzel átellenben a Nyírségből lehúzódó ,,folyások”-kal táplált Réti- közön vagy Nagy-Réten ,,mintegy 30 helység határait minden nagyobb árvz merőben elönti” — írta Vásárhelyi [17]. A Bodrog és a Sajó torkolata között a Tisza esése különösen csekély volt, mert a Sajó a magával hozott hordalékból valóságos küszöböt épített a Tisza- mederben, amely visszaduzzasztott. Ennek következtében „a Tisza alacsonyabb partjai számos kitörésein a vízár jobbról a Takta közét, balról pedig Szabolcsban Tiszadob, (Büd)Szentmihály (ma Tiszavasvári), Polgár helységek és (Hajdú)Nánás, (Hajdú)Böszörmény, Balmazújváros, Debrecen városok és a Kunság termékeny határainak nagyobb részét vagy állandóan, vagy az évnek éppen tenyésző szakában vízzel borítja” [ 17]. A korabeli térképek ezen a tájon Polgár és Hajdúnánás között (23 km), Tiszacsege és Hajdúböszörmény között (38 km), valamint Büdszentmihály és Balmazújváros között (39 km) semmiféle lakott helyet nem tüntetnek fel! A Tiszadob és Tiszafüred között a bal parton kilépő víztömegek a Veres-nád mocsáron és a Kadarcs-éren, ill. az Árkus-éren és a Berecz-fenéken át a Hortobágy közvetítésével a Berettyó Sárrétjébe jutottak. A 30 km hosszú, 15, sőt helyenként 20 — 30 km széles, 45 000 ha-ra rúgó mocsár csak egy része volt a Tisza, és főként a Körös-rendszer árvizei által táplált végtelen mocsárvilágnak, amely Szeghalomtól keletre a Sebes-Körös 29 000 ha-nyi Sárrétjében folytatódott. Ez ismét összefüggött a Fekete-Körös és a Kettős-Körös jobb partjáig terjedő Kis-Sárréttel (8.12. ábra), de átnyúlt a Fekete- és Fehér-Körös közére, sőt az utóbbi bal partjára is. Az egész vidéket rengeteg — és többszörösen mocsarakba fulladó — tekervényes ér hálózta be. A vizenyős területek a Berettyó, az Ér és a három Körös völgyén, kisebb-nagyobb megszakításokkal, egészen a hegyek lábáig húzódtak fel. A Berettyó Sárrétje és a Sebes-Körös Sárrétje, közös nevén Nagy-Sárrét, Gallacz János szerint ([19], I. kötet, 183. o.): 174
