Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 8. A Tisza-völgy a vízi munkálatok megkezdése előtt

István cs. kir. segédmérnök készítette 1 : 115 200 méretarányú, a hatvanas években több kiadást megért, kőnyomatos kicsinyítés került: Átnézeti térképe a Tisza völqyének, eredetétől a Dunáin. Nyomtatta Reiffenstein és Rösch Bécsben (1" = 1600 öl; 15 lap).

Bár nem vitás, hogy a Tisza-völgynek a XVIII —XIX. századbeli állapotát ez a Weisz-féle mű tárta először híven a szélesebb szakközönség elé, és a térképbe már néhány, a hatvanas évekig elkészült töltést és átvágást is berajzoltak (lásd a 8.10. és 9.6. ábrát), hangsúlyoznunk kell, hogy lényegében a Huszáros a Lányi-féle felvétel eredményeit ábrázolja. És rá kell mutatnunk arra is, hogy a tiszai és a Körös-felvétel — éppúgy, mint a 11. József-féle katonai felmérés is — felhasználta a XVIII. század során készült sok száz részlettérképet, amelyek között — mint a 8.1. ábra is tanúsítja — nem csekély számban egészen kiváló munkák is vannak. Huszár Mátyás a Körösök és a Berettyó méréséről készült zárójelentésében külön is hangsúlyozza, hogy a munka aránylag rövid idő alatti befejezését a megyék és a helyi földbirtokosok térképei tették lehetővé, amelyeknek felhasználására egyébként utasítást is kapott [9],

A tiszai mappáció kapcsán községenként és megyénként részletes kimutatás készült az ártérről ([15], 160. o.). Észerint a Tisza völgyében állandóan vízzel borított terület 221 000 ha-ra rúgott, míg a 854 községet érintő, időnként árvízjárta terület nagysága ezen felül 1 192 700 ha volt. Ezek a számok nem tartalmazták a Körös —Berettyó-vízrendszerében korábban készült összeírás eredményeit. Huszár Mátyás 1824-ből származó jelentése szerint a Körös-medence árterülete 771 000 ha volt, amiből 256 000 ha jutott az állandó jellegű mocsarakra és lápokra. Adatainkat összegezve a Tisza és mellékfolyói ősi árterére 1 963 700 ha-t kapunk, amiből 477 000 ha volt állandóan víz alatt. Mivel ezek a területek csaknem teljes egészükben mai határainkon belül feküsznek, megemlítjük, hogy hazánk területének 21,1, ill. 5,1%-át képviselik ([16], 13. o.).

Érdemes ezt a hatalmas, a 8.9. ábrán a felsorolt átfogó térképművek alapján szemléltetett területet a Weisz-{é\e térkép és a korabeli szerzők írásai alapján kissé közelebbről szemügyre venni.

8.5. A Tisza-völgyi ártér

Vásárhelyi PÁLnak a Tisza-szabályozási terv bevezetésében adott leírása szerint [17] a hegyek közül Királyházánál (ma Korolevo) a síkságra lépő Tisza

,,minden víz változásával újonnan ásott medrét szünet nélkül változtatja, a régit elhagyja, s több ágakba elszórva új meg új szigeteket formál, melyeket szüntelenül változtat, vagy egészen elsodor."

Tiszabecs alatt a partok feliszapolódása a bal parti Túr folyócskát hosszú szakaszon a Tiszával párhuzamos pályára kényszerítette, mely végül is a Szamosba torkollott: a Tisza —Szamos köze így két folyó áradásaitól szenvedett (8.10. ábra).

A jobb parton a Borsa kiáradó vizei uralkodtak, amelyek a Vérke-éren át táplálták a 16 500 ha kiterjedésű Szernye-mocsarat. A ma közvetlenül a Tiszába

171