Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 7. A felszín alatti vizek

7. A FELSZÍN ALATTI VIZEK

A tiszai vízgyűjtő terület vízelőfordulásainak tárgyalásából nem maradhatnak ki a felszín alatti vizek, amelyek — különösen az Alföldön — fontos szerepet töltenek be a vízszükségletek fedezésében.

Külön kell beszélnünk a felszín közelében, az első „vízzáró” (inkább kevésbé áteresztő) réteg fölött meggyülemlő talajvízről és a föld mélyebben fekvő porózus kőzeteiben tárolt mélységi vagy rétegvízről. E vizek közös jellemzője, hogy a víztartó réteg hézagait teljes mértékben kitöltik. A talajvíz felszíne azonban rendesen szabad, csupán atmoszférikus nyomás alatt áll, míg a rétegvízben, amelyet vízzáró rétegek fognak közre, hidrosztatikus nyomás uralkodik: a vízadó rétegbe mélyesztett fúrásban a víz magasra, esetleg a terepszint fölé, emelkedik (artézi víz).

A felszín alatti vizekre vonatkozó adatok gyűjtése és feldolgozása a vízgyűjtő területen osztozó öt államban különböző módon és részletességgel történik. Mivel a felszín alatti vizek készletgazdálkodási jelentősége a vízgyűjtő síksági részén a legnagyobb, amely jobbára hazánk területére esik, a következőkben a tiszai Alföld magyarországi részén észlelt talaj- és rétegvízviszonyok ismertetésére szorítkozunk. Megállapításaink jellemzőek a határon túl csatlakozó síksági területekre is.

7.1. Az Alföld talajvízviszonyai [1]

A talajba beszivárgó csapadékvíz függőleges irányban sokszorta gyorsabban mozog, mint oldalirányban. Az első vízzáró rétegig lejutott és ott talajvízként felgyülemlett víz felszíne ezért nagyjából párhuzamos a terep alakulásával: vízszintes talaj víztükörről szó sincs (7.1. ábra). Nagyobb területet tekintve a talajvíz mégis mindenütt eltérő mélységben helyezkedik el, hiszen mind a felszínt alkotó talaj, mind az első vízzáró réteg áteresztőképességében nagyok a helyi különbségek, és a víz helyileg ugyancsak változó kémiai jellege is érezteti hatását. Viszonylag magasan — a felszín alatt 2 —3 m mélyen — áll a talajvíz a síkságot határoló domb- és hegyvidékek lábánál, a hordalékkúpok durva szemcséjű, laza üledékében - ezek az üledékek egyben a legbővebb vizű talaj víztartók — és a Közép-Tisza-vidék vízzáró lencsékkel sűrűn átszőtt területén. A folyók mentén széles sávban érvényesül a mélyen bevágódott medrek leszívó hatása, ezért a talajvíz itt átlagosan 3—5 méter mélyen van. A magasan maradt pannóniai alapzatú hátságok alatt és a löszféleségekkel takart területen 5 — 6 m-t meghaladó mélységben található a talajvíz (7.2. ábra).

138