Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 5. A felszíni vízkészlet és a vízjárás

A legnagyobb mocsaras területek Szolnok és Hajdú-Bihar megye területén, az egykori Sárréten maradtak meg. Kisebb mocsarakban különösen gazdag a Duna—Tisza közi hátság Bács-Kiskun és Csongrád megyei része, amit a nagyszámú szélvájta teknő magyaráz. Zsadány közelében (Békés m.) 607 ha terjedelmű, összefüggő mocsaras területet tüntetnek fel a térképek. Tószeg határában (Szolnok megye) öt foltban együtt 686 ha-t foglalnak el a vadvizek. Tiszalúc—Kesznyéten térsége 454 ha-ral szerepel a kimutatásban.

A vízrendezési munkák hatására az ilyen nagyobb vizenyős-mocsaras területek fokozatosan csökkennek. A partosabb részek szántófölddé, a mélyebbek haszoncélokat szolgáló tavakká alakulnak át. A domborzati adottságok hátrányos hatásának azonban mindig meglesznek az Alföldön a jelei.

A tiszai vízgyűjtő határainkon túli részén található mocsarakról nincsenek közelebbi adataink. Bizonyos, hogy a Latorca és a Bodrog mentének, a Túr, a Szamos, a Kraszna, az Ér, a Berettyó és a Körösök völgyének vagy a Mezőségnek (Cimpia Transilvaniei) egykori mocsarai a legújabb idők nagyarányú víz- rendezési munkái ellenére sem tűntek el teljesen: a legmélyebb fekvésű részek ma is vizenyősek, vagy legalábbis időnként azok. Ugyanezt kell mondanunk a Tiszának a Bácskára és a Marostól a Bégáig terjedő bal parti területeire. A mocsárvilág jelentősége azonban ezeken a részeken is igen nagy mértékben csökkent.

JEGYZETEK

1 Az idézett statisztikával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az Alföld lapos teknőit kitöltő állóvizek vízfelületének nagysága a mindenkori vízállás szerint tág határok között változik. Az irodalomban közölt adatok között ezért igen jelentékenyek az eltérések. Az itt említett, térképről lemért értékek mintegy alsó határt képviselnek, mert a térképész száraz időben, nyáron és ősszel járja a terepet.

Emlékeztetnünk kell azonban arra is, hogy a halastavak, továbbá az öntözést és a belvizek visszatartását szolgáló tározók száma és az általuk elfoglalt terület folytonosan növekszik. A legjelentékenyebbek adatait a 19.2. táblázatban foglaltuk össze.

2 Az 1951. évben helyesbített topográfiai térképek alapján készült statisztika számadatai múló értékűek. A vizenyős területek egy részén halastavak és tározók létesülnek, és csökken a kiterjedésük a vízrendezési munkák előrehaladásával is.

124