Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
Előszó
ELŐSZÓ Vízgyűjtő területének 157 200 km2-nyi kiterjedését tekintve a Tisza Európa folyói közt a tizedik helyet foglalja el. Pályájának 945,8 km-nyi hosszával a tizenharmadik helyen áll. Világviszonylatban pedig éppenséggel jelentéktelen. A kézi atlaszoknak a nagy folyókat felsoroló táblázataiban hiába keresnénk. Nekünk magyaroknak mégis a legjelentékenyebb vizünk. A Duna ugyan nagyobb, bővebb vizű. Nemzetközi víziút is: összeköti hazánkat a nagyvilággal. A Tisza öntözi azonban a mindennapi kenyerünket adó alföldi rónaságot. Völgyére jut az or szóig területének éppen a fele, népességének 40,6%-a — 4,28 millió lélek — és nemzeti vagyonúnknak is csaknem a fele része. Népünk története is összeforrt vele: habjai hol áldást hoztak a partjain lakókra, hol létüket fenyegették. Manapság különösen sokat beszéltet magáról. 1970-ben hetekig tartó élethalál harc folyt a gátjain. A völgyében bekövetkezett nagyarányú gazdasági fejlődés folytán növekvő vízigények kielégítése hatalmas beruházásokat tett és tesz szükségessé. Megépült a tiszalöki és a kiskörei vízlépcső, és megindult a csongrádinak a tervezése, építése. A Tisza ügye a nemzet sorskérdésévé lett. Foglalkoznunk kell vele. * A folyók életét a vízgyűjtő területen lejátszódó természeti jelenségek és az ott folyó munkálatok szabályozzák. Ezért nem érhetjük be magának a Tiszának a tanulmányozásával. Ki kell terjesztenünk a figyelmünket vízgyűjtőjének egészére, vízrendszerére. Bogdánfy ÖnÖN'nek a század elején készült leírása óta (,,A természetes vízfolyások hidraulikája”. Budapest, Franklin, 1906. 2. kötet, 227 — 292. o., majd változatlan szöveggel: ,,Az Alföld hidrológiája, vízimunkálatok az Alföldön”. Debrecen, 1925) egyetlenegy átfogó munka jelent meg a Tiszáról, negyven év előtt, Korbély József tollából (,,A Tisza szabályozása”. Debrecen, a szerző kiadása, 1937.). Ez a könyv azonban már csak az országhatáron belüli vízi munkálatokkal foglalkozik. A dr. Marosi Sándor és dr. Szilárd Jenő szerkesztésében 1969-ben napvilágot látott következő munka („A tiszai Alföld”. Budapest, Akadémiai Kiadó) a „Magyarország tájföldrajza” című kitűnő sorozat része, és mint ilyen, nem is foglalkozhatott határainkon kívüli területekkel. Az utóbbi évtizedekben bekövetkezett ugrásszerű fejlődés, baráti szomszédaink élénk vízgazdálkodási tevékenysége és a helyes vízügyi szemlélet egyaránt sürgette a tiszai vízgyűjtő egészére kiterjedő átfogó mű megírását, mert a víz nem ismer politikai határokat. 13
