Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 5. A felszíni vízkészlet és a vízjárás

■5.<$’. ábra. A különböző gyakorisággal elért, ill. meghaladott vízhozamok az év egyes dekádjaiban a Tisza szegedi szelvényében. (Az 1901- 1970. évi adatok alapján)

5.5. A jégviszonyok

Téli időben, ha a léghőmérséklet huzamosabb időre a fagypont alá szállt, megjelenik a folyókon a jég. Mivel ehhez a turbulensen áramló, folytonosan átkeverődő víznek egész tömegében le kell 0 °C-ig hűlnie, az időjáráson kívül a vízfolyás vízbősége és esése (sebessége) is befolyásolja a zajlás megindulását. A kis esésű és - különösen télen — csekély vizű Tisza gyorsan átveszi a levegő hőmérsékletét. A folyót ezért átlagosan már december 17-én belepik az úszó jégtáblák (5.2. kép), ugyanakkor, amikor a léghőmérséklet sokévi átlaga a fagypont alá száll (5.9. áhra). A Tisza ebben mintegy 10 nappal megelőzi a Dunát,

s*

115