Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
4. Ivadék és növendékhal nevelés
> Alulnépesítést folytatunk, azaz kevesebb halat rakunk ki, mint amennyit kellene. Pontyaink ilyenkor jó életfeltételekhez jutnak, mutatós növekedésükkel meg is hálálják ezt, de komoly kár is érhet bennünket, mert kevesebb növendékhalunk lesz a szükségesnél (vásárlása kényszerülünk). Van, amikor szándékosan alulnépesítjük a tavunkat. Erre akkor kerül sor, ha nyári halnak való nagy kétnyarast, horgászoknak való sporthalat nevelünk. > Túlnépesítést folytatunk, azaz több halat teszünk ki a szükségesnél. A több hal hamarabb túlterheli a tavat, a nyújtás időszakának „törésvonala” igen korán beköszönt. A ponty nemcsak nyúlik, hanem őszre lesoványodik, bizonytalan életerővel, hiányos testzsír-tartalékokkal indul a télnek. A túlnépesítés korán megjelenő tünetei vagy a tó túlnépesedett állapotának észlelése után azonnal cselekedni kell. Ne várjunk a csodára (bár igen ritkán előfordul ilyen is). Ne reménykedjünk abban, hogy majd több takarmánnyal feljavítjuk az állományt, mert állati eredetű fehérjehiány van! Ezt a hiányt abrakfélék etetésével nem lehet kipótolni. Egyetlen megoldásként javasoljuk a nyári ritkító halászat beiktatását, amellyel a halállomány legalább egyharmadát fogjuk ki, és helyezzük át egy frissen feltöltött tóba. Ha késlekedünk, olyan nem várt események indulhatnak be, amelyek az eredeti szándékunktól nagyon távol visznek bennünket. Az utóbbi évtized szomorú tapasztalata, hogy a haltenyésztők nem tartják be a kétnyaraskor nyújtási elveit. A hibát-hibára halmozó „megoldások” elrejtésére akkora egyedszámot helyeznek ki, aminek következtében elpocsékolják az értékes ivadékot, soha nem látott kallódási százalékok alakulnak ki, és sorolhatnánk. Óvakodjunk hát a túlzásoktól, ne spóroljuk meg a népesítési számításokat, a szellemi munkát. 4.2.1.2 A kihelyezés szempontjai A kétnyaras korosztály kihelyezési anyaga az ivadék vagy egynyaras ponty és a növényevő halak A halak kihelyezésének általános elveit a 6.1. fejezetben tárgyaljuk részletesen. Vegyük figyelembe a kihelyezés szabályait. A teljes üzemű tógazdaságokban saját törzsanyaggal dolgoznak, s jól érvényesítik az érdekeiket. Itt tehát azzal számolunk, hogy a törzstenyésztők kiváló minőségű, céljaiknak megfelelő ivadékot nevelnek, és ilyenekkel helyezik ki a tavaikat. A részüzemű tógazdaságok nincsenek ilyen kedvező helyzetben, vásárolniuk kell a kétnyarast. A szakmai ismeretek is olykor hiányosak, így előfordulhat, hogy csökön, értékmérő tulajdonságaikban hiányos ivadékot vesznek. Legyünk körültekintőek! Ha azt látjuk, hogy az eladásra felkínált ivadék között kicsik és nagyok keverednek, az állomány nem egyöntetű. Figyelmesen szemléljük meg a halak pikke- lyezetét is. A pikkelyestől a csupasz pontyig, a tükrösöknél az oldalvonalon és a test felületén rendezetlenül, „szórtan” megjelenő pikkelyek mutatják, hogy tenyésztői munkát az eladó gazdaságban nem folytattak. Sokat elárul a fej és a test aránya: ha 91
