Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
Előszó A könyv célja az utóbbi 10-15 évben jellegében és tulajdonviszonyaiban átalakult magyarországi halastó-gazdálkodás alapismereteinek összefoglalása. Elsősorban a gyakorlatban jól hasznosítható kérdéseket tárgyalják a szerzők a könyvben, a tudományos témákból csak a halastavi termelőmunkát közvetlenül érintőket ismertetik, s ezeket is csak vázlatosan (részletesebb tanulmányozásukra a könyv végén ajánlott bővebb szakirodalmi forrásokban nyílik alkalom). A tógazdasági munkák mindennapjairól szól ez a könyv. Úgy tárgyalja a szakismereteket, hogy a most kezdő vagy a szakismeretekben kevésbé jártas halgazda is eligazodhat a tógazdasági haltenyésztés ágas-bogas szakmai szövevényében. Tartalma és terjedelme alapján a könyv elsősorban a kisebb magángazdaságok művelőinek szól, tartalmazza az ilyen halastavak kezeléséhez szükséges alapvető haltenyésztési tudnivalókat. Érdeklődéssel forgathatják a könyv lapjait a halak iránt általában érdeklődők, vagy egy-egy horgászvíz kezelői, a halászatot tanuló diákok, a halász munkások, és rövid, ám gyors információt szerezhetnek belőle a nagyobb halgazdaságok használói is. A könyv hasznos fejezetként ismerteti a halastavi gazdálkodás legszükségesebb adminisztrációs műveleteit is, de csak olyan mértékben, ami szinte nélkülözhetetlen a tógazdasági haltermeléshez, a haltenyésztési műveletek évközi „nyomkövetéséhez” és az egész évi munka utólagos áttekintéséhez és értékeléséhez. Ezek az adatok alkalmasak a tapasztalatok leszűrésére, a jövő gazdálkodása érdekében. Tekintettel arra, hogy a természetes vizek halállományának fenntartása egyre inkább a tógazdaságokban nevelt halakra szorul, a megjelelő fejezetekben utalást kapunk az összefüggésekre is, illetve olyan tipikus folyóvízi halfajokra kiterjedően, amelyek ivadéknevelése tógazdaságokban is folytatható. A könyv fő témája természetesen a halastó és a tógazdaság. Az itt rendszeresen és elterjedten felnevelt halfajokra, elsősorban a pontyra, az amurra, a fehér és a pettyes busára, a ragadozó halakra vonatkoztatva kapunk bővebb ismeretanyagot. Bevezetésemben röviden vázolni szeretném a magyar halastókultúra történetét és mai szerepét. A mai értelemben halastónak tekintett első vízterületek, pontytenyésztő tógazdaságok hazánkban a XIX. század utolsó évtizedében létesültek egyházi birtokok keretében és magán földbirtokosok tulajdonaként. A tógazdasági haltenyésztés nálunk tehát fiatal, mindössze száz egynéhány éves ágazat. Nem így van ez Európában. Lengyelországban a XIII.-XIV., Csehországban és Németországban a XV.-XVI. században épültek az első pontyos tógazdaságok. 5
