Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
1.2.7 Süllő (Stizostedion lucioperca) Élőhelye rendkívül változatos. Hazánk álló- és folyóvizeiben egyaránt megtalálható. Oxigénigénye rendkívül magas, érzékeny a felkeveredő iszapra, ami fulladá- sos halált is okozhat. Régebben nagy sikerrel tenyésztették, de a tavak elöregedése és az intenzívebbé vált termelés miatt kezd kiszorulni tógazdaságainkból. Az ivarérettségét 3—4 éves korában éri el. Március végén-április elején kb. 10 °C-os vízben párosán ívik. Az ikrát gyökérzetre vagy kemény aljzatra rakja le. A tejes előzőleg a fészket megtisztítja és természetes körülmények között kikelésig őrzi az ikrát. A lárvák a szikzacskó teljes felszívódása előtt megkezdik a táplálkozásukat. Az első táplálékuk kerekesférgekből és evezőslábú rákokból tevődik össze. Növekedésükkel párhuzamosan nagyobb planktonikus szervezetek fogyasztására térnek át. Az idősebb süllőknek főleg planktonevő, kis testnagyságú halak szolgálnak táplálékul. Növekedési ütemét a táplálkozási viszonyok határozzák meg.A süllő a természetes vizeink és tógazdaságaink egyik legértékesebb hala. Az apró táplálékhalakat jó hatásfokkal alakítja át igen értékes hússá. A hús minősége kiváló, szálkamentes, zsírszegény és ízletes. 1.2.8 A harcsa (Silurus glanis) Álló- és lassúfolyású vizeket egyaránt szereti. Oxigénigénye alacsony, az iszap felkeveredését és a vizek szennyeződését aránylag jól tűri, ezért napjainkban a tógazdaságaink egyik legjelentősebb ragadozóhala. Éjjel keresi a táplálékát. Nappal sötétebb, alámosott partszakaszon, tuskók alatt magányosan rejtőzködik. Ivarérettségiiket 4-5 éves korukban érik el. Május végén, június elején (akác virágzásakor) párosán fészekre ívik. Az ívás az éjszakai órákban történik meg, mely igen mozgalmas. Ivás közben a két harcsa összefonódik és az erőteljes farokcsapások következtében az ikra a fészekre tapad. A fészket kelésig a hím őrzi és az erőteljes farokcsapások segítségével oxigénben gazdagabb vizet juttat az ikrához. Természetes körülmények között kikelés után a lárvák néhány napig a fészek legsötétebb részén tartózkodnak, majd felveszik az első táplálékot, ami nagyobb állati plankton szervezetekből áll. Növekedésével párhuzamosan a hatalmas étvágyát rovarlárvák fogyasztásával elégíti ki. Az igazi ragadozó életmódra 3-5 cm-es nagysága elérése után tér át. Az idősebb harcsák étrendje igen változatos. A megfigyelések szerint a halakon kívül elfogyasztja az apróbb állatok hulláit és esetenként a vízimadarakat is. Passzív életmódja miatt a táplálékhalakat jól értékesíti. A növekedési üteme kiváló. A húsa fehér, rendkívül ízletes, szálkamentes és kissé zsíros. 42
