Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
A vízinövényzet: szintén az aljzaton lévő társulások egyik tagja. De az ide vonatkozó ismeretek már részleteiben megtárgyalásra kerültek A vizek élővilága című fejezetben. 1.1.7 A haltermelés biológiai alapjai Az élőlény és a környezete közötti sokrétű kapcsolattal egy külön tudományág foglalkozik: az ökológia (környezetbiológia). 1.1.7.1 Ökológiai rendszer A vízben található élőlények összessége (baktériumok, növények és állatok) igen bonyolult kapcsolatrendszerben egy összehangolt életközösséget alkotnak. Egy vízi élettérben tehát különböző fajú élőlények élnek együtt, melyek között a kapcsolatrendszer sokoldalú (táplálkozási, szaporodási kapcsolatok, ragadozás, versengés, stb.). Az élőlények - a sajátos kapcsolatukon túl - élettevékenységük közben hatást gyakorolnak az élettelen környezetükre, és kisebb-nagyobb mértékben megváltoztatják azt. Ezen felül a környezet is döntő mértékben befolyásolja az adott közösség életfeltételeit. A kapcsolatrendszer tehát igen sokoldalú, mert az élőlények az egymásra utaltságukon kívül állandó hatást gyakorolnak a környezetre, de az élettelen környezet is hatással van az élőlényekre. Ebből következően a halászati szakember egyik legfontosabb feladata, hogy ismerje a vízben lejátszódó bonyolult fizikai, kémiai és biológiai folyamatok láncolatát, és az egész kapcsolatrendszert. Amit állandóan figyelemmel kell kísérnie, és esetenként a lehetőségeken belül a sikeres haltermelés érdekébe meg kell tennie a szükséges beavatkozásokat. Ezt a szövevényes hálózatot, ahol azt vizsgáljuk, hogy a különböző élőlények milyen formában hatnak egymásra és a környezetükre, illetve a környezet az élőlényekre, ökoszisztémának nevezzük. A rendszeren belüli változások sokszor kismér- tékűek, sőt esetenként alig észrevehetőek. De ezek a változások rögtön ellentétes irányú változásokat vonnak maguk után, hogy a rendszert ért hatást kiegyensúlyozzák. így az ökoszisztémán belül egy állandó egyensúly van, amit ökológiai (biológiai) egyensúlynak nevezünk. Kérdés legfeljebb az, hogy a ökoszisztéma milyen nagyságú hatást, illetve emberi beavatkozást bír elviselni, és hogy vissza tudja-e állítani a törékeny egyensúlyi helyzetet? Példaként a halastavak trágyázásának hatásait gondoljuk végig. Mindenki által ismert a tótrágyázás hozamfokozó hatása. Elviekben az is igaz, hogy minél több trágyát adagolunk, annál nagyobb lesz a haltermés. De lennie kell egy határnak, amitől kezdve túltrágyázásról beszélünk. A túltrágyázás már viszont nem a hozamokat fokozza, hanem kisebb-nagyobb méretű ökológiai katasztrófát azaz halpusztulást okoz. Tehát a halászati szakembernek tudnia kell, hogy mikor, milyen időközönként, mennyi és milyen minőségű trágyát adagolhat a tóba. 32
