Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
lésére is alkalmas. A vízisikló a legismertebb hazai faj, mely szinte minden vízben és környékén fellelhető. A kifejlett állat hosszúsága az 1 m-t is elérheti. Felismerhető a fej mögött elhelyezkedő két vajsárga foltról, melyek hátsó szegélye fekete. Háta általában olajzöld, néha barnásszürke. Főleg a kisebb testű halakat fogyasztja, így az ivadékállományban kisebb-nagyobb károkat okozhat. A kockás sikló az előző faj közeli rokona. Feje mögött nem találjuk meg a sárga foltokat, háta olajzöld, melyet sötét kockák díszítenek. Életmódja és táplálkozása vonatkozásában is hasonlít az előző fajhoz. Teknősök: A teknőnek nevezett képződmény adja meg a sajátságos alakjukat, mely hátpajzsból és mellvértből áll. Ez alá a fejüket, lábukat és a farkukat a fajok többsége be tudja húzni. Fejüket, lábukat és a farkukat vastag bőr borítja, melyen pikkelyek, pajzsok vagy szemcsék lehetnek. A mocsári teknős az egyetlen hazánkban előforduló teknős faj. A kifejlett állat 15-20 cm nagyságú és 0,7-0,8 kg tömegű is lehet. A szárazföldön esetlen, lassú mozgású, a vízben viszont kiválóan úszik. A hallása kitűnő, a legkisebb zörejre felfigyel és azonnal a vízbe menekül. Többnyire férgeket, lárvákat, csigákat, halakat és ikrát fogyaszt, de emellett a dögöket is szívesen megeszi. Halászat szempontjából a kártétele nem számottevő - mert mint a neve is mutatja - az élőhelye elsősorban mocsaras területeken van. Madarak A hüllőknél sokkal fejlettebbek, mellső végtagjai szárnyakká alakultak. Testük nagy részét toll fedi. Szemük rendkívül nagy és tökéletes. A tollal nem fedett testfelületet gyakran pikkelyek vagy szarupajzsok fedik. Bőrmirigyeik nincsenek, de van egy nagy zsírmirigyük a fartő közelében, melynek szerepe különösen a vízimadarak esetében jelentős. A láb alakja, nagysága az életmódtól függően igen változatos lehet. így beszélhetünk úszó-, gázló-, futó-, ugró- stb. lábakról. A vízi és mocsári madarak nagy része nálunk költ, de vannak olyan fajok is, melyek nálunk nem költenek, csupán vonulásuk alkalmából hosszabb-rövidebb időt töltenek vizeink környékén. A vízi és mocsári madarak tápláléka főleg halakból, békákból, gőtékből és egyéb víziállatokból áll, de nagyrészük réteken és szántóföldeken rovarokra és aprótestű rágcsálókra is szívesen vadászik. Tógazdaságokban jelentős károkat okozhatnak a gém-, gólya-, búvár-, sirályfélék és a kormorán (kárókatona). A szárcsa és kacsafélék a haltakarmány megdézsmálásával okoznak jelentősebb károkat. A vízi és mocsári madarak általában természetvédelmi oltalom alatt állnak, ezért kilövésük és a fészkelő helyük megsemmisítése tilos. Emlősök Testüket szőr fedi, a bőrükben sok mirigy van, amelyek közül egyesek tejmirigyekké alakultak. Bélcsatornájuk vékony- és vastagbélre tagolódik. A növényevő állatok bélrendszere hosszabb, a húsevőké pedig rövidebb. A kezdetleges csoportok kivételével elevenszülők. Az utódok száma 1-20 között van és a megszületett kicsinyek fejlettségi foka nagyon különböző. 29
