Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
10. Halegészégügyi ismeretek
A kb. 28-30 °C-nál magasabb vízben a halak oxigénigénye megnövekszik, viszont ez a meleg víz igen kevés oxigént képes oldani, aminek következtében főleg a hajnali órákban oxigénhiányra, esetleg kisebb-nagyobb méretű halpusztulásra lehet számítani. Optimális mélységű tavak legmélyebb pontjain, télen sem csökken a víz hőmérséklete 4 °C alá. Ebben a környezetben még a kisebb átlagtömegű ivadék is biztonságosan át tud telelni. Viszont a sekélyvizű, és hidegvíz befolyású tavak vízhőmérséklete 0 °C közelébe süllyedhet különösen hóolvadáskor. Ilyenkor a hal a telelését beszünteti, megmozdul, nyugtalanul úszkál az állomány a szabad felszín közelébe. Az idő előtti mozgás nagy energia veszteséggel jár, amit elsősorban a 10-20 g-os ivadék nem tud elviselni. A bőr szürkésfehér színű, erősen nyálkás lesz. Később a halpenész megjelenésére is lehet számítani. A túl alacsony hőmérsékletű víz kártétele megelőzhető, ha a teleltetésre kerülő ivadék átlagtömege legalább 30-50 g-os. Téli, nem kellő időben történő halszállítás is okozhat károsodást. Ha olyankor történik a halak szállítása, amikor a levegő hőmérséklete mélyen fagypont alatt van, akkor a kiiltakaró levegővel érintkező része fagyás következtében elhalhat. A fagyott rész nyálkamentes, és érdes tapintású. Később ezeken a felületeken a halpenész nagy valószínűséggel megtelepszik. Az előző okok miatt hideg időben csak az étkezési hal piacra történő szállítása indokolt. 10.3.1.3 Oxigénhiány Az oxigénhiány abszolút, vagy relatív jellegű lehet. Abszolút oxigénhiányról beszélünk, ha a tó vizében valamilyen oknál fogva ténylegesen nincs, vagy csak igen kis mennyiségű oldott oxigén van. Relatív oxigénhiányról viszont akkor, ha a víz oldott oxigéntartalma kielégítő ugyan, de a halak valamilyen kopoltyúkároso- dás (pl. nekrózis, kopoltyúrothadás, stb.) miatt nem tudják azt felvenni. Mindkét esetben az oldott oxigén dúsításáról átfolyóvíz biztosításával, vagy a víz levegőztetésével, szellőztetésével gondoskodni kell. Relatív oxigénhiány esetében a kiváltó ók megszüntetésére is törekedni kell. 10.3.1.4 Mérgezések Napjainkban világviszonylatban a környezetszennyezés, - így ezen belül az élővizek szennyezése komoly problémát jelent (pl. a cianid vegyületek okozta tiszai halpusztulás). A méreg- és szennyező anyagok több forrásból származhatnak: Autogén mérgezésről beszélünk, ha a vízi élettér a megbomlott biológiai egyensúly miatt, saját maga termeli meg a halakra és egyéb vízi állatokra veszélyes mérgező anyagokat; leggyakrabban a kénhidrogént (H2S) és az ammóniát (NH^). Autogén mérgezésekre elsősorban szervesanyaggal erősen feldúsult, és vastag iszaprétegű tavakban számíthatunk. A káros gázok feltörésének és kártételének valószínűségét a tavak téli szárazon tartásával és a tótalaj rendszeres művelésével csökkenthetjük. 197
