Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
10. Halegészégügyi ismeretek
Gyógykezelés: általában nem indokolt, mivel az állománynak már nincs te- nyészértéke. Sikeres gyógykezelés esetén is a sérült felületen az újrafertőzés rövid időn belül megtörténne. Enyhe fertőzéskor és főleg preventív jelleggel (kihelyezés előtt) a malachitzöl- des fürdetés mindenképpen indokolt. 10.2.2.3 Algatoxikózis Egyes zöld és kék algafajok olyan mérgező anyagokat termelnek, melyek már kis koncentrációban is képesek az állományt elpusztítani. Az algatoxikózis főleg azokban a gazdaságokban lehet veszélyes, ahol intenzíven trágyáznak. 10.2.2.4 Vízvirágzás Az algák tömeges elszaporodását jelenti. Különösen forró nyári napokon a túlszaporodott algák tömege a víz felszínén vastag lepedéket képez. Ilyenkor a víz biológiai egyensúlya teljesen felborul. A nagytömegű alga kezdetben csak korahajnali oxigénhiányt okoz, de később a rothadási folyamatok beindulása miatt, tartó- sabb oxigénhiányra kell számítani. A folyamat során rendszerint metán és kénhidrogén is termelődik. Erős vízvirágzáskor a pH érték ingadozással is számolni kell. A védekezés azon alapszik, hogy szakszerű trágyázással az algák mennyiségét mindig megfelelő szinten kell tartani. Ha ez nem sikerült, akkor az algák számát meszezéssel, vagy rézszulfátos kezeléssel csökkenteni kell. 10.2.3 Egysejtű paraziták okozta megbetegedések 10.2.3.1 Fátyolbetegség A ponty- és pisztrángállomány igen gyakori megbetegedése. Hazánkban leginkább a sűrűn népesített 2-3 hetes állományt veszélyezteti. Esetenként idősebb állománynál is jelentkezhet, főleg a téli időszakban. Kórokozó: a megbetegedést a Costia necatrix nevű egysejtű, szabad szemmel nem látható ostoros véglény okozza. Osztódással szaporodik, és a víz közvetítésével terjed egyik halról a másikra. Kórfejlődés: elsősorban gyengén táplált, fejlődésükben visszamaradt, és emellett sűrű népesítésű előnevelő tavakban okoz jelentősebb károkat. A fátyolbetegség akkor szinte biztosan jelentkezik, ha az előnevelőtavak állományát nem helyezik ki időben. Ilyenkor főleg az úszókat és a kopoltyút tömegével lepi el a Costia. Tünetek: a beteg hal étvágya csökken, esetleg a táplálkozást teljesen beszünteti. A vízfelszínen, vagy a befolyó környékén csoportosulnak, külső ingerekre nem, vagy csak alig reagálnak. 182
