Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
10. Halegészégügyi ismeretek
Gyógykezelés hiányában a betegség hónapokig is elhúzódhat. Az elhullás mértéke elhanyagolt állomány esetén sem haladja meg a 25-30%-ot. Spontán, vagy gyógyszeres kezelés hatására gyógyult fekélyek helye feketén pigmentált. Megelőzés: legfontosabb feladat az olyan technológiai rend kialakítása, hogy az állomány parazita- és sérülésmentes legyen, mert ezzel a fertőződés megelőzhető. Ezen túlmenően nagy szerepe van a rendszeres halegészségügyi szemlének (próbahalászat), mert így a kialakulófélben lévő megbetegedés könnyen gyógykezelhető. Gyógykezelés: igen jó és gyors eredmények érhetők el antibiotikumok etetésével. 10.2.1.2 Úszóhólyag-gyulladás Kórokozó: a betegség kóroktana napjainkban még nem tisztázott, csupán a kialakulásával kapcsolatosan vannak különböző feltételezések. Legtöbben vírusos fertőződésnek tartják, de felmerül annak a lehetősége is, hogy a betegséget egyoldalú takarmányozás, aminosav hiány vagy paraziták okozzák. Kórfejlődés: a betegségnek a heveny és az idült alakja egyaránt ismert. A heveny alakzat inkább a fiatalabb állományt veszélyezteti. Már néhány grammos halakon is észlelték a tüneteket. Az idült alakzat viszont inkább a 2-3 nyaras állomány betegsége. Heveny alakzat tünetei: a kezdeti szakaszra a tünetmentesség jellemző, a betegségre csupán étvágytalanság és szórványos elhullás hívja fel a figyelmet. Később az úszóhólyag tájékán a has megduzzad, a halak a befolyó környékén csoportosulnak, és az ingerekre nem reagálnak. Boncoláskor a hasfal a normálisnál sokkal vékonyabb. A belső szervek duzzadtak, a hashártya hozzánő a belső szervekhez. Az úszóhólyag erei kitágultak, és igen apró bevérzések látszanak rajta. A betegség lezajlása gyors, rövid idő alatt az állomány jelentős része elpusztulhat. Idült alakzat tünetei: a legjellemzőbb tünet egyensúlyi zavarokban nyilvánul meg, mivel a beteg úszóhólyag a normálistól eltérően funkcionál. A halak az oldalukon úsznak, sikertelen lemerülési kísérletet tesznek, és a farkukkal erőtlenül csapkodnak. Ezek a tünetek főként a gyors vízeresztéskor jelentkeznek. A beteg hal hasa erőteljesen megduzzad. A megnagyobbodás csak a végbél tájékára korlátozódik, de az egész hasra is kiterjedhet attól függően, hogy az úszóhólyagnak csak az egyik kamrája, vagy mindkettő beteg. Boncoláskor a hasűri szervekben jelentősebb elváltozások nem láthatók, de előfordul, hogy az úszóhólyag erősen deformált, fénytelen, és a fala erősen megvastagodott. Felnyitáskor abból savószerű vagy gennyes váladék ürül. A betegség hosszú ideig elhúzódik, a mely során csak szórványos elhullás figyelhető meg. Megelőzés: mivel a betegség kóroktana nem ismert, csupán az általános preventív szabályokat célszerű alkalmazni. 179