Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
7. A halastavak lehalászása
rakat is használnak. Ivadékhalászatkor indokolt a vesszőkosrak kibélelése ponyvával, mert így kevésbé sebzi meg a sérülékeny ivadékot. Ha túl sok hal kerül egy kosárba az alul levők összenyomódnak. Ezért > étkezési halból 20-30 db (30-40 kg), > növendék halból 60-100 db (30-35 kg), > ivadékból 500-1000 db (20-25 kg) rakható egy kosárba. Ivadék kosarazását még helyesebb úgy szervezni, hogy a kosár alján mindig meghatározott mennyiségű (2-3 1) víz legyen. így az alul lévő ivadékok nem nyomódnak össze és a mérlegelés is pontosan végezhető, mert a kosárban lévő víz tömege ismert. A válogatóasztalt műanyag borítással kell ellátni úgy, hogy az asztalra felborított halat a kiálló szögek, éles sarkok, stb. ne sérthessék meg. Minden nap az első kosár hal felborítása előtt célszerű a válogatóasztalt vízzel leönteni, hogy a hal ne tapadjon meg rajta. A válogatáskor a halakat faj, korosztály és nagyság szerint kell szétválogatni. Az esetleg erősen sérült vagy beteg halat szintén ki kell szedni, az ilyenek nem kerülhetnek a telelőre. Az utóbbi években főleg az ivadék halászatánál elterjedt a végtelenített futószalagról történő válogatás. Ez a módszer gyorsítja és könnyíti a válogatás menetét. A munkát úgy kell szervezni, hogy a szalag két oldalán álló dolgozók azokat a fajokat és csoportokat szedjék le, amelyből a legkevesebb van. A fő szortimentum a szalag végénél elhelyezett kosárba, vagy csúszdán a tartóhálóba jut. Válogatás és a pontos mérlegelés után a halak a szállítójárművekre kerülnek. Az étkezési halak kivételével az összes egyéb korosztályt célszerű parazita mentesítő fürdetésben részesíteni a telelőbe helyezésük előtt. Minden fuvar után a szállítótartályok vizét le kell cserélni. Befejező munkálatok. A tó állományának halászatával párhuzamosan fokozatosan csökkenteni kell a vízszintet a könnyebb halászhatóság érdekében. Legutoljára csak a halágy alján marad egy kevés víz, és ekkor kezdetét veszi a tó tisztázása. A halágyban maradt hal zömét célszerű-fokozatos további vízeresztéssel összekötve - többszöri kerítéssel húzóhálóval megfogni. A tisztázáskor kifogott halak teste és kopoltyúja erősen iszapos. Ha víznyerésre még van lehetőség, akkor a halakat a válogatóasztalon vízsugárral le kell mosni. Ellenkező esetben az iszappal szennyezett halakat minél gyorsabban a szállítójárműre kell rakni és a telelőbe szállítani, hogy ott a hal ki tudja magát fürödni. A tó teljes lecsapolása után a gödrökből szákkal és kézzel szedik össze a visszamaradt minimális halmennyiséget. A tisztázás befejezése után a lecsapoló műtárgyat nem kell lezárni azért, hogy a csapadék és csurgalékvíz a műtárgyon keresztül szabadon el tudjon folyni, így a téli szárazon tartás hatékonysága fokozható. A tó és halágy medrében visszamaradó apró halakat pl. razbórát, rovarokat, békákat a vízimadarak hamar összeszedik, ill. megeszik. Ennek ellenére a tó talajának mésszel történő fertőtlenítéséről nem szabad megfeledkezni. A halászat helyszínén az esetleges halhullák elföldeléséről, valamint a megrongálódott töltésrézsű és a partvédelem helyreállításáról gondoskodni kell. 165
