Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
7. A halastavak lehalászása
tett hálóval bekerítenek, illetve meghúznak. A tanya nagyságát a tó, illetve a tóban lévő halmennyiség és a háló hosszúsága határozza meg. A kerítőháló szembősége a tóban lévő halak nagyságához alkalmazkodjon, mert főleg az ivadék halászatakor fordul elő, hogy a hal „bele nyaklik” a hálóba, ami tetemes elhullást okozhat. Legeredményesebb a halászat akkor, ha naponta csak egyszer kell keríteni, és a megfogott hal mennyisége nagyjából megegyezik a lehalászó brigád és a szállító- járművek teljesítőképességével, kapacitásával. A tanyavetés során ügyelni kell arra, hogy az egyszer már megfogott hal ne szökhessen ki. A belső halágy és az anyagnyerő árok az évek folyamán rendszerint erősen feliszapolódik, ami a hálóhúzás munkafolyamatát nehezíti. Ilyen tavakban a háló alinját csutakolni szokás. De így is előfordulhat, hogy a háló belevág az iszapba. Az elvágott hálót a léhésénél a csónakban tartózkodó halászmester óvatosan megemelgetve, mintegy kimossa a háló aljából az iszapot és ezután folytatható a húzás. A halászó brigád egyik része a tó töltése melletti parton viszonylag szilárd talajon húzza a hálót, a brigád másik része a halágy tófelőli iszapos részénél. Ennek az utóbbi csoportnak nehezebb a munkája, mert gyakran térdig süppedő iszapban kell a hálót húzniuk. A hálókihúzó hely rendszerint a lecsapoló műtárgy közelében a tó legmélyebb pontján van. Megválasztásánál és kialakításánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: > aljzata kemény, lehetőleg iszapmentes legyen, mert így a megfogott hal az oxigénhiánytól kevesebbet szenved és a tanyában szákoló halász is könnyebben tudja a munkáját végezni; > a vízmélység elegendő legyen a halak életben maradásához és a szivattyú üzemeltetéséhez; > a gépjárművek minél jobban megközelíthessék a tanyahelyet; > a tanyahely és a part között legyen elegendő hely a válogatásra és a mérlegelésre. A hal megfogása külső halágyban: A korszerűen épített korszerű halastavakból központi lehalászó helyeken az ún. külső halágyakban termelik ki a halakat. A jól megépített külső halágy jelentősen gyorsítja a lehalászás folyamatát, a halak kevesebbet szenvednek az oxigénhiánytól és a felkeveredett iszaptól, valamint a halászok munkája is könnyebb a kiépített lehalászó helyen. A halak beszöktetése igen nagy gyakorlatot és szaktudást igényel. Ha a tó és a halágy közötti műtárgy barátzsilip, akkor a halak szöktetése inkább az éjszakai órákban eredményesebb, mert napközben a sötét és hosszú vízszintes csövön keresztül nem úsznak keresztül a halak. Nyitott zsilipen a szöktetés sokkal egyszerűbb, mert az a nap minden szakában a jó fényviszonyok miatt használható. A lehalászat kezdetén először rácson keresztül, csökkentik a tó vízszintjét, majd a tó és a halágy közötti műtárgyból el kell távolítani a betétpallókat és a halrácso163
