Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
6. A tógazdasági termelés alapműveletei
6.5.5 A termésbecslés A termésbecslés az őszi lehalászás előtti utolsó nagy állományszemle. Két jól elkülöníthető feladatból áll: a termésbecslő próbahalászatból és a termésbecslés kimunkálásából. A termésbecslő próbahalászatot egyes gazdaságokban augusztus végén, másutt szeptember közepén ejtik meg (a gazdaság adottságaitól és a halnevelési üzemmódtól függ). Kivitelezésében mindig „kerítőhálós munka”, azaz nem dobóhálóval, hanem kerítőhálóval végezzük. Ennek az a célja, hogy nagy tételben, akár több ezer hal szemrevételezésével, lemérésével alkossunk képet a halállományról (növekedésről, takarmány-felhasználásról, egészségi állapotról, piaci osztályokról stb.). A termésbecslő próbahalászat - ha augusztus végén történik - eredményből nem vonunk le a béltartalom miatt takarmánysúlyt, hanem úgy vesszük, hogy a tenyészidő hátralévő idején (szeptemberben) még nőnek annyit a halaink, amennyit levonnánk. Az alapos próbahalászat után kezdjük a termésbecslést. Ebben szerepet játszanak a próbahalászati értékelések nyomán kapott évközi adatok, az egyéb évközi észlelések (beleértve például az állatorvos vagy a tógazda évközi tapasztalatait is). A becslés szó kifejezi, hogy ekkor a számolás nem mechanikus (pl. mint a próbahalászati értékelésben, mert ott ez egy eljárási mód), hanem a tapasztalatok nyomán formáljuk, alakítjuk a várható eredményt. Ez a munka alaposságot, jó helyismeretet és megbízható adatbázist kíván. A jó termésbecslés és a tényleges lehalászási eredmény között nem nagyobb az eltérés 5%-nál, még megfelelőnek tartható a 10%-os eltérés, de az ennél nagyobb különbség már nem válik a haltenyésztő dicsőségére. Ha a termésbecsléssel készen vagyunk, akkor ebből további cselekvési programot alakítunk ki. Ennek alapján: > felkészülünk az őszi lehalászásra (tavak lehalászási sorrendje, lecsapolási terv, lehalászás tavankénti időtartama stb.); > tisztázzuk, hogy az eredetileg a következő évre ütemezett lehalászást nem kell-e mégis előre hozni, mert ha a tóban hagyjuk a halakat, bizonytalan az áttelelésiik; > teleltetési tervet készítünk, azaz halfajonkénti és halosztályonként meghatározzuk a tárlóhely-igényt (pl. a ragadozóknak takarmányhal biztosítása, egyöntetű piaci osztályok); > tisztázzuk, hogy mennyi halat kell az őszi lehalászás során értékesíteni, mert ezek számára nincs elég férőhely; > megtervezzük az őszi kihelyezést; > kiszámítjuk a következő évi népesítés tenyészanyag igényét; y meghatározzuk, hogy még ősszel mennyi feleslegben lévő tenyészanyagot (ivadékot, kétnyarast) ajánlunk fel a társgazdaságoknak, vagy éppen ellenkezőleg: mennyi tenyészanyagot kell máshonnan beszerezni; 159