Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
zónában N03~ion van túlsúlyban, a mélyebb oxigénmentes rétegekben pedig csak az ammónium-ión fordulhat elő. Metán (CH4) és kénhidrogén (H-,S): Ez a két gáznemű anyag a halakra és legtöbb vízi szervezetre erősen mérgező vegyület. Vastag, levegőtlen iszapban a szervesanyag bomlásakor anaerob körülmények között keletkeznek. Főleg a légnyomás csökkenésekor igen finom buborékok formájában szabadulnak fel az iszapból, és a tó vizében oldódva tömeges halpusztulást okozhatnak. A két káros gáz nagy része lecsapolás közben és után az iszapból eltávozik (halászat közben gyakran lehet érezni a tó környékén a jellegzetes záptojás szagot). A veszélyeztetett tavakon célszerű növendékhalat előállítani, mert az e korosztályú ponty a tófenék állandó „turkálása” révén folyamatosan szabadítja fel a gázokat. 1.1.3 A vizek minősége A vizek változatos tulajdonságait és sajátosságait általánosságban fizikai, kémiai és biológiai hatások összessége határozza meg, melyek közül legdöntőbb szerepe lehet az ember környezet átalakító és környezetszennyező tevékenységének. A vizek minősítésekor négy tulajdonságot kell figyelembe venni: a halobitást, tro- fit ást, szaprobitást és a toxicitást. A halobitás: A víz biológiai szempontjából fontos szervetlen kémiai tulajdonságok összességét fejezi ki, vagyis annak a fontos mutatója, hogy az adott vízben milyen és mennyi anion (negatív töltésű ion) és kation (pozitív töltésű ion) van jelen. A halobitás szempontjából beszélhetünk édes-, sós- (tenger) és fél-sós (kevert) vizekről. A trofitás: a vízi élettér elsődleges termelésének az erősségét fejezi ki. Vagyis azt, hogy egységnyi idő alatt a vízben élő zöldnövények a rendelkezésükre álló szervetlen táplálékból mennyi szerves anyagot képesek a fényenergia felhasználásával élő szerves anyaggá felépíteni. Az elsődleges termelés alapja a fotoszintézis, melyhez rendelkezésre kell, hogy álljon: megfelelő mennyiségű fény, növényi tápsó, a növények tevékenységéhez az optimális hőmérséklet, és a klorofillal rendelkező növények tömege. A hőmérséklet és a fény mennyisége adott. Ezeknek a tényezőknek mennyisége egy bizonyos földrajzi szélességnél - éves szinten kisebb eltérésektől eltekintve - állandó. Viszont a vízi élettérben a növényi tápanyagok feldúsulása folyamatos, így tehát a trofitás mértéke fokozatosan növekszik, melyet szemmel láthatóan az alsóbb (alga eutrofizáció), vagy magasabb rendű növények elszaporodása (hínár eutrofizáció) jelez. A trofitás szempontjából a vizeinket három nagy csoportba lehet sorolni: oligo- trofikus vizek pl. az igen tisztavizű patakok és általában a folyóvizek felső szakaszai, mezotrofikus vizek pl. a folyók középső szakaszai és az eutrofikus vizek. Ebbe a kategóriába tartozik az összes halastó, valamint a természetes tavaink jelentős része. A trofitás mértéke és a vízben oldott oxigén mennyisége között szoros összefüggés figyelhető meg. Az oligotrofikus vizekben mivel kevés növény él, a nap különböző szakaszában az oxigén mennyisége alig ingadozik, kiegyenlített. Az eutrofi15
