Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
Ez a jelenség a fotószintetizálás erősségének az ingadozásával magyarázható. Nyáron ugyanis a növények (algák) élénk tevékenységük során elhasználják a vízben oldott széndioxid és hidrogén-karbonát készletét, így a lúgos kémhatású karbonátok kerülnek többségbe. A pH érték hirtelen változását okozhatják még a vízrendszerbe bekerülő szennyvizek is. A pH érték mérésére elektronikus mérőműszert, vagy egyszerűbb, de kissé pontatlanabb színskálával ellátott indikátorpapírt használhatunk. A pH-mérőműszer használata aránylag egyszerű. Az érzékelő fej vízbe való lógatása után a kijelzőn leolvasható a pillanatnyi érték. Az indikátorpapír egy darabkáját vízbe mártjuk, mely rövid időn belül a víz pH értékének függvényében elszíneződik. A színskálával való összehasonlítás után megismerhetjük a víz pH értékét. 1.1.2 A vizek anyagforgalma Oxigénforgalom: A legtöbb élő szervezetnek szüksége van az oxigénre a szervezetében végbemenő bonyolult kémiai folyamatokhoz. Míg a szárazföldi élet számára a légkörben lévő oxigén szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll, addig a vízi élő szervezetek részére csak a vízben oldódott, korlátozott mennyiségű oxigén található. Az oxigén a kívülről befolyó vizekkel és a levegőből (diffúzió utján) kerülhet a tó vizébe. Legjelentősebb mennyiségű azonban az algák és a víz alá merülő növények fotoszintézise során termelt oxigén. A vízben oldott oxigén egy részét felhasználják a vízben élő vízi szervezetek a légzésük során, más része a szerves anyagok bomlása, ásványosodása során használódik fel. Túltelítődés esetén az oxigénfelesleg a légkörbe távozik. Mivel a növények csak nappal termelik az oxigént, éjszaka pedig fogyasztó szervezetekké válnak, ezért egy tó oxigénkészletében napi ritmikus változás figyelhető meg. Napközben gyakran oxigén felesleg van, míg a kora hajnali órákban - a kritikus szint - kisebb-nagyobb méretű halpusztulást is okozhat. Nyáron a melegebb vízben a halak anyagcseréje gyorsabb, tehát az oxigénigényük magasabb mint télen. Viszont a melegebb vízben kevesebb, a hűvösebb vízben pedig több oxigén képes oldódni. Ebből a törvényszerűségből következik az, hogy (a hosszantartó kemény teleket nem számítva) inkább csak a nyári, meleg napok hajnali óráiban számíthatunk oxigénhiány miatt bekövetkezett halpusztulásra. Az esetleges kisebb mértékű oxigénhiányt átfolyó vízzel vagy a tóvíz szellőztetésével szüntethetjük meg. Azt azonban minden esetben ki kell deríteni, hogy mi okozta az oxigénhiányt. A kritikus nyári vagy téli időszakban célszerű az oldott oxigén mennyiségét napi gyakorisággal mérni. A mérés történhet elektronikus mérőműszerrel, vagy hagyományos vízkémiai vizsgálattal. A halak minimális oxigén szükséglete igen tág határok között változik. A pisztráng és a süllő legalább 2-3 mg/l oxigént igényel, míg a ponty és a compó 0,7-1 mg/1 oxigénnel is beéri. Az oxigénigény mértéke az egyedi élet és az adott techno13
