Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

6. A tógazdasági termelés alapműveletei

14. táblázat: Haltáplálék eredet szerinti csoportosítása

Haltáplálék

1. Természetes táplálék

1.1. Tavi (autochton) táplálékok

1.1.1. Növényi táplálékok

(pl. nád, hínár, békalencse)

1.1.2. Állati táplálékok

(pl. zooplankton, rák, kishal)

1.1.3. Egyéb táplálékok (pl. detritusz)

1.2. Külső (allochton) táplálékok (pl. vízbe hulló falevél, rovar)

2. Takarmány

2.1. Lédús takarmányok

2.1.1. Zöld kaszált, gyűjtött növényi takarmányok (pl. lucerna)

2.1.2. Állati eredetű nedvdús takarmányok (pl. máj)

2.2. Száraz takarmányok

2.2.1. Energiahordozó takarmányok (pl. gabonamagvak)

2.2.2. Fehérjetakarmányok (pl. szója, csillagfürt)

2.2.3. Ipari takarmányok (pl. haltápok)

A természetes táplálék a vízi élőlénytársulás része vagy a vízi környezetből jut a halak étlapjára. Lehetnek növényi eredetűek (pl. algák, hínárfélék, nád) és állati eredetűek (pl. zooplankton, férgek, kisebb halak).

Takarmányon a termesztett, begyűjtött, esetleg feldolgozott, etetésre felhasznált növényi és állati eredetű anyagok, eleségek összességét értjük (pl. gabonamagvak, húsliszt, tojás, haltáp).

A táplálékok minősítésének két főcsoportja van:

1. A táplálkozásban betöltött szerepe alapján megkülönböztetünk:

a) Főtáplálékot, mely halfajonként változik. Ezen a különbségen alapul egy víztérben több halfaj együttélése (pl. a Balatonban, de a halastavakban is). A főtáplálék típusa szerint alakult ki az egyes halfajok anatómiai eltérésekben megjelenő különbsége (pl. a szájszervek, garatfogak, kopoltyú, bél) és a táplálékszerzés formája (pl. planktonevő, ragadozó). A főtáplálékát a hal szívesen fogyasztja, rendszeresen igényli azt, ettől jól fejlődik, a faji tulajdonságait hiánytalanul kibontakoztatja. A főtápláléknak a teljes tenyészidőben rendelkezésre kell állni. Ha hiányzik, helyettesíthető teljes értékű, a halfaj igényeit optimálisan kielégítő haltáppal, vagy az amurnál zöldetetéssel.

132