Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
6. A tógazdasági termelés alapműveletei
A foszfortrágyák felhasználásakor ügyeljünk arra, hogy meszezés után legalább két hétig ne szórjuk, mert a kalcium a foszforral vegyül, és vízben oldhatatlan trikalcium-foszfáttá alakul. Ezzel az algák számára hozzáférhetetlenné válik. Ahol a szerves trágyázás megfelelő, ott - figyelemmel a sok évtized óta használt és az iszapban felhalmozódott foszforkészletre - a szuperfoszfátozás 10-20 kg/ha-os adagja is megfelelő eredményt ad, és az új tavakon se essünk túlzásba, 50-100 kg/ha mennyiségben használjuk. A környezetvédelmi szempontok alapján is a mérsékelt foszfortrágyázást ajánljuk. Néhány foszfor- és nitrogén-trágya hatóanyag-tartalmát a 13. táblázat mutatja be. A nitrogéntrágyázás A nitrogén-trágyákat önmagukban felhasználni szinte értelmetlen, környezetterhelő megoldás, mert csak más hatóanyagok jelenlétében érvényesülnek. Ha más tápanyagból nincs hiány, csak nitrogénből, akkor a N-trágyák már igen jó hatásfokkal segítik a hozamnövekedést. A tapasztalatok azt mutatják, hogy alaptrágyaként a foszfor két és félszeresét, háromszorosát, a naponkénti trágyázásban pedig 1 kg/ha foszforra 2-4 kg/ha nitrogén-trágyát célszerű adni. Ha napi gyakorisággal szerves trágyázást végzünk, akkor is ajánlható ez a mennyiség, de ekkor foszfort már nem kell adagolni. Magas pH-jú vizekben nitrogén-trágyát csak előzetes vízkémiai vizsgálat után adjunk, mert könnyen ammónia-mérgezést okoz. Nitrogén-trágyákkal igen hatékony vadhal pusztítást folytathatunk olyankor, ha a tavat lecsapoltuk, s a topolyákban visszamaradt vadhalállományra szórjuk. Néhány perc alatt akopoltyúik kivéreznek, elpusztulnak (a N-trágya pedig tápanyagként visszamarad a tóban). 6.2.2.3 A kémiai és fizikai hozamfokozó eljárások 6.2.2.3.1 A kémiai tójavítások Kémiai tójavításnak azt a módszert nevezzük, amelyik elsősorban a vízre hat, a vízben fejti ki hatását. 6.2.2.3.2 A meszezés Túlzás nélkül állítható, hogy a tavak meszezése a teljes tavi életközösségre kedvezően hat. A mész nem műtrágya, ezért a meszezés a kémiai tójavítások eszköztárába tartozik. A termésfokozó hatását nem közvetlenül, hanem közvetve fejti ki. A meszezés történetileg még a XIX. század közepén vonult be a szakmai eszköztárba, amikor a savanyúfüves, lápos területeken halastavakat építettek; azokat nem lehetett másképpen termőre fordítani, csak 2-3 t/ha mész felhasználásával (Németországban). Hazánkban az erdőtalajokon, lápréteken (zsurló, békatutaj, savanyúfüvek, lósóska jelenléte is mutatja a mészhiányt) létesített halastavak nél122
