Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

5. Az étkezési (háromnyaras) halak nevelése

halak mentése, ezért ezt a vegyes állományt válogatás nélkül szállítjuk egy külön erre a célra fenntartott telelőbe. Ám télire ne hagyjuk ott ezt a keveredett állományt. Az őszi lehalászás befejező mozzanataként válogassuk szét ezt a haltömeget is. Gondolni kell a vadhalak (kárászok, keszeg-félék) kezelésére is. Ezek kisebbje jó takarmányhal lesz a süllőnek, harcsának, csukának majd a tél folyamán, a na­gyobbak - a helyi szokások ebben különbözőek - a halászok jussa lesz „vacsora­halnak”, „kenyérhalnak”, kedvezményes halnak, esetleg értékesítik. A lehalászás befejező mozzanataként minden tavat sűrű, 15 mm-es szembőségű hálóval meg kell húzni. Sok apróság kerül ki a tóból ilyenkor. Ha befejeztük a munkát, a tó csónakját borítsuk párnafára, a zsilipbe tegyünk sű­rű rácsot, takarítsuk fel a halászat „piszkát” magunk után, s ha minden rendben ma­radt utánunk, telepítsük át a felszereléseket a következő tóhoz, hogy másnap már az újabb tavon zökkenőmentesen folytathassuk az őszi lehalászást. 5.6 Teleltetés A teleltetés általános elveit a 8. fejezetben mutatjuk be. Itt csak olyan mélységig foglalkozunk a teleltetéssel, amilyen feladatok az étkezési halakkal kapcsolatosak. A tógazdaságokban a téli időszakban is gyakori feladat a halértékesítés, aminek csak akkor tudunk eleget tenni, ha a halainkat megfelelően kézben tartjuk. Tekintettel a korán kezdett lehalászásra, a teleltetés (tárolás) is korán kezdődik. Ilyenkor még meleg a víz, és emiatt a telelőket nem szabad túlterhelni. Egy olyan te­lelőben, ahol télen 10 t hal nyugodtan megvan, október legelején az 1 t is sok lehet. Óvatosan terheljük hát a telelőket. Gyakori, hogy az elsőként beszállított tételek pontyállománya napokig kering, körbe-körbe jár, szinte egymást megemelve, „lapjá­ra fordítva” úsznak a befolyóhoz. Keresik a helyüket, nehezen veszik tudomásul az élettér változását. Ahogy hűl a víz, újabb tételt helyezhetünk a telelőbe, s csak az ét­kezési halak lehalászásának végére érjük el a telelő/tároló befogadó kapacitását. Ha a telelők fokozatos terhelésének ütemét betartjuk, megalapozzuk a követke­ző hónapok zökkenőktől mentes időszakát. Az őszi lehalászás idején szétválogatott, tehát a telelőkben egységes méretű ha­lak értékesítése viszonylag egyszerű feladat, de ebben a munkafázisban is szüksé­ges a válogatóasztal, mert csak egységes, fogyasztásra alkalmas, küllemében ép ha­lak kerülhetnek a fogyasztóhoz. Ne sajnáljuk a beteg, sérült, piócákkal megrako­dott halak selejtezését. Hírnevünket rontja, ha ezt a munkát elnagyoljuk, az export­ra vitt tétel átvételét a vevő akár meg is tagadhatja. A válogatás ilyen gondossága csak fagymentes időszakban végezhető. Amikor a telelőket jégpáncél borítja, s jócskán fagypont alatti a hőmérséklet, tartani kell a halak fagyási sérüléseitől. Ekkor kosárból kosárba engedjük a halakat, és egy gyors szemlével válogatjuk ki az értékesítésre alkalmatlanokat. A darabszám megállapí­tása és a mérés ilyenkor sem maradhat el. Ha egy telelő kiürült, szedjük össze a maradékot, csapoljuk szárazra, tápvizet spórolunk meg ezzel. 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom