Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
5. Az étkezési (háromnyaras) halak nevelése
ba. A nagyobbak a nyár elejére elérték az értékesítési súlyt, s piacra vihetők. A tóban visszamaradó kisebbek a ritkítással nagyobb élettérhez jutnak, így a további növekedésük javuló (vagy legalábbis nem romló) környezetben folyik. Olyan tavon, ahol a hálót nem lehet a partra kihúzni, mert nincs erre alkalmas hely, ott a vízben zárjuk a háló szárnyait. Ne feledkezzünk el egy szivattyút a csónakba betenni, s innen locsolni a halakat. Allományritkítást végezhetünk friss vízre való csalogatással. A víz beáramolta- tása történhet duzzasztott vízzel, de a szivattyús csalogatás is gyakran eredményes (különösen külső halágyakba való beúsztatásnál). A friss vízre gyülekező halakat hálóval körbezárjuk, menekülési útjukat lezárjuk, majd vagy a záróhálóval halászunk, vagy az elzárt területen belül egy másik hálóval fogjuk ki a halakat. Jó fogási eredményre számíthatunk a takarmányon való halfogással is. Ezt úgy kell szervezni, hogy a fogási területen kevés takarmányt szórunk ki. Az abrakot úgy hintsük el, hogy a lehető legnagyobb vízfelületre hulljon. A takarmányra gyülekező pontyok kereső-kutató táplálkozását a ritka szem fenntartja. Kevés takarmányhoz jutnak, emésztőrendszerüket alig terhelik. így is számolnunk kell a fogási stressz utóhatásaival. A hálóba szorított halak emésztése leáll, a béltartalom kiürítési ideje megnő. A takarmányt a bélben élő baktériumok bontják el, és nem az emésztőenzimek. Emiatt a bélben rothadási gázok keletkeznek. A túlterhelt pontyok bele a gázok feszítő hatására szétreped, s a hasüregbe áramlik a sok emésztetlen anyag. A rothadási folyamatok már óra eltelte után „hátára fektetik a pontyot”, azaz hassal felfelé lebegnek a vízben, bár még élnek, lélegeznek, de már alkalmatlanok, gusztustalanok a piaci értékesítésre. Tisztított, kibelezett, jegelt állapotban az ilyen halak jól értékesíthetők. A nyári melegben a rothadási folyamatok újabb 3-4 óra letelte után már kikezdik a hasüreget, a bordák a hasoldali szövetekből kiszakadnak, s bár élhetnek még a pontyok, értékesítésre alkalmatlanná válnak. Mi a teendő, hogy elkerüljük a fogási stressz és a takarmányozás következményeit? Ahogy megfogtuk a halakat, még a laza hálóban erős vízsugárral kezdjük el kimosni a szennyező anyagokat, iszaprészeket. Csak a tisztára mosott vízben húzzuk szorosabbra a hálót. „Pici szákkal, kis kosárral” szedjük a halakat, azaz egyszerre keveset tegyünk a szákba és a kosarakba. Itt kell a sok kéz, hogy a munka olyan gyorsan haladjon, amilyen tempó csak diktálható. Ha azonnal piacra visszük a takarmányon fogott halakat, a szállítókádakat ne terheljük túl, inkább csak fele akkora mennyiséget tegyünk a kádakba, mint a nem etetett halakból. Ritkán eredményre vezet, és a béltartalom kiürülését eredményezheti, ha legalább 5-6 órán át bő tartóhálóba rakjuk átmenetileg a pontyokat, és folyamatosan friss vizet fecskendezzünk halainkra. Bevált módszer, ha a hálókkal lezárt, körbevett területre rekesztett halakat csak a következő napon szállítjuk el. A friss víz befecskendezésére ilyenkor is szükség lehet. > Szöktető halászat. Különösen a nagy, síkvidéki halgazdaságokban alkalmazható módszer, mert a körtöltéses halastavakhoz több helyen építettek közös halágyat, lehalászó helyet. Olyan halastavakon alkalmazhatjuk sikerrel ezt a 100
