Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Puhatestűek – Mollusca
PUHATESTŰEK - MOLLUSCA Kúpos kerekszájúcsiga Borysthenia naíicina Sávos bödöncsiga Theodoxus transversalis Közönséges fiallócsiga Viviparus conlectus Ha felülről tekintünk a pajzscsiga házára, akkor a héj hátulsó harmadában jól megfigyelhető, hogy a ház apró csúcsa bal felé hajlik el. A pajzscsiga elsősorban állóvizekben él, de néha megjelenik lassú folyású patakokban és folyókban is. A puhatestü a vízinövények és a vízbe került korhadó gyékény- és nádlevelekre tapadva él, algákkal és növényi törmelékkel táplálkozik. A sapkacsigák családja (Ancylidae) ugyancsak egy fajjal képviselteti magát Magyarországon. A sapkacsigával (Ancylus fluviatilis) (71/6., 83/25.) legtöbbször tiszta vizű középhegységi patakokban találkozhatunk, ahol többedmagával él kőgörgetegek felszínéhez tapadva. A patakok mellett megjelenhet folyókban, forrásokban és hideg vizű tavak part menti részein is. A sapka alakú ház 8 mm hosszú és 6 mm magas. A felszínét koncentrikus és a csúcstól sugárirányban lefutó vonalak díszítik. A ház tompa csúcsa enyhén jobbra hajlik el. A sapkacsiga a kövek felszínét borító algabevonattal és növényi törmelékkel táplálkozik. A papucscsigának is nevezett Ferrissiidae család hazai faja a Ferrissia clessiniana (71/4-5.). A néhány milliméteres puhatestü a pajzscsigára emlékeztet, de a héja keskenyebb és a csúcsa tompa. A csúcsból sugárirányú barázdák indulnak ki a ház pereme felé. Álló- és lassú folyású vizekben élnek vízinövényeken. A Valvatidae családjába kerek szájadékú, kisméretű, legfeljebb 7 mm-es fajok tartoznak. Házuk alacsony, széles alapú, a korongos kerekszájúcsiga (Valvata cristata) háza teljesen lapos. Álló- és lassú folyású vizekben, a hínámövényzet sűrűjében élnek. Védett fajuk a kúpos kerekszájúcsiga (Borysthenia naticina) (83/24.). A Neritidae családba tartozó fajoknak vastag falú, áramvonalas házuk van. A többi vízicsigával szemben a héj szájadékának szélessége nagyobb, mint a ház magasságának vagy szélességének a fele. Szintén csak rájuk jellemző tulajdonság a szájadék belsejébe benyúló széles perem. Fajaik többsége folyókban és tavak hullám verte partrészein él kövekre és más tárgyakra tapadva. A Dunában kövek algabevonatát legelészi a sávos bödöncsiga (Theodoxus transversalis) (85/26-27.), a rajzos csiga (Theodoxus danubialis) (73/7-8.), és a Theodoxus fluviatilis, míg a fekete csiga (Theodoxuspraevostianus) termálvizekben él. Mindhárom magyar névvel is rendelkező faj törvényi oltalom alatt áll hazánkban. A fiallócsigák (Viviparidae) családjába nagyméretű, 4 cm-es házmagasságot is elérő, héjfedős fajok tartoznak. Héjukon - különösen a fiatalabb egyedeknél - jól megfigyelhetők a ház kanyarulatait követő sötétbarna sávok. 70
