Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Laposférgek – Platyhelminthes
LAPOSFÉRGEK - PLATYHELMINTHES Szarvasplanária Crenobia alpina Füles planária Dugesia gonocephala Gyászplanária Planaria lugubris A laposférgek törzsébe főként élősködő férgek tartoznak, ugyanakkor egy osztályukba (örvényférgek - Turbellaria) szabadon élő fajokat sorolunk. Az édesvízi örvényférgek egy része mikroszkopikus, legfeljebb 3 mm-es állat (33/1.). Ezek a testüket borító csillózat és bőrizomtömlőjük segítségével csúsznak az aljzaton, néhányan közülük úszni is tudnak. Egyenes lefutású, egyszerű bélcsatornájuk a feji részen vagy a törzs hasoldalán kezdődik a szájnyílással. Fajaik többsége ragadozó, de algákkal és növényi törmelékkel táplálkozók is akadnak közöttük. Ivaros szaporodásuk eredménye a pete, amelyből lárvaalak nélküli állatok kelnek ki. Egyes fajoknál a bimbózással képződő utódok rajta maradhatnak a szülőállaton, ami több egyedből álló állatlánc kialakulását eredményezi. Különleges fajuk a vak örvényférgek közé tartozó Typhloplana viridiata (33/2.), amelynek smaragdzöld színét a testében élő zöldmoszatok adják. A hármasbelűek (Tricladida) kifejlett egycdeinek testhossza többnyire meghaladja a 6 millimétert. A lapított, lágy testű, összhúzékony állatok feji része jól elkülönül a törzstől, és két vagy több csészeszemet, gyakran oldalt vagy előreálló nyúlványokat visel (33/3.). A szemek száma és a fej függelékeinek elhelyezkedése fontos faji bélyeg. A hármasbelűek kisebb rovarlárvákkal, rákokkal táplálkoznak, de a dögöt is elfogyasztják. A zsákmányt a hasoldalon kiölthető, izmos garatjukkal ragadják meg. Az emésztés helyszíne egy vakon végződő, elágazó béledényrendszer. Innen az emészthetetlen anyagok a szájnyíláson át kerülnek a külvilágba. 1-4 mm-es több petét is tartalmazó petecsomóikat általában vékony szállal rögzítik az aljzathoz (35/6.). A lerakott petecsomók kezdetben narancssárgák (33/4.), majd néhány óra alatt sötétbarnává, feketévé válnak. Az örvényférgek jelentős regenerációs képességgel rendelkeznek. A kettévágott állatok 1-2 nap alatt újrafejlesztik hiányzó szerveiket. Az örvényférgek az aljzat közeli növényi törmelékben, a vízinövények között, kövek alsó felszínén gyakoriak, ahonnan a sérülékeny testű állatokat finom ecsettel választhatjuk le. A vízbe süllyesztett nyers húst vagy májat tartalmazó csapdák messziről odavonzzák a férgeket, ezért begyűjtésükhöz ezek is jól használhatók. A legfeljebb 15 mm-es szarvasplanária (Crenobia alpina) (39/13.) legtöbbször sötétszürke, alkalmanként barna vagy fekete színű laposféreg. A magashegységi patakokban sokfelé elterjedt, a középhegységekben többnyire csak a tiszta vizű források közelében lehet megtalálni. A felszíni vizek mellett a barlangi vizekben is megjelenhet. 32
