Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Csalánozók – Cnidaria
CSALÁNOZÓK - CNIDARIA Közönséges hidra Hydra vulgaris A csalánozók (Cnidaria) törzsébe egyszerű felépítésű állatokat sorolunk, amelyeknek két megjelenési formája a helytülő polip- és a szabadon úszó medúzaalak. A polip lágy testű összhúzékony élőlény, amelynek hengeres teste az aljzathoz rögzítő korongban végződik. A test másik pólusán, a szájnyílás körül találhatók a zsákmány megragadásában és bekebelezésében fontos tapogatók. A zöld hidra (Chlorohydra viridissima) (31/1.) az egyetlen európai csalánozó, amely zöldmoszattal él szimbiotikus kapcsolatban. Az algák védetten fejlődhetnek testében, míg ő táplálékhoz jut fotoszintézisük révén. A kölcsönösen előnyös kapcsolat ellenére ragadozó életmódját sem adta fel, főleg kis- rákokat zsákmányol. Az összehúzott állapotban 1-2 mm-es, de kinyúlva akár 15 mm hosszú csalánozó kisebb tavakban és síkvidéki patakokban él. Gyakori a termálvizű medencékben a hí- námövényzeten, de jég alól is gyűjthető. A sárgás-barnás színű közönséges hidra (Hydra vulgaris) dús növényzettel benőtt patakokban, holtágakban és tavakban gyakori. Itt többnyire a gyökerező hínár (pl. békatutaj, tündérfátyol) vízfelszínen úszó leveleinek fonákjáról csüng lefelé. A megnyúlt tapogatók csalánsejtjei érintésre kipattannak, és ragadós fonalaikkal foglyul ejtik a zsákmányt, amely akár a hidránál nagyobb bolharák is lehet (31/2.). A bunkós polipocska (Cordylophora caspia) 5-6 cm-es bokor- szerű telepet képez, amely mindig valamilyen aljzathoz, például vízinövények vagy vízbe hullott faágak felszínéhez kapcsolódik. Az egyes polipok orsó alakúak, és 10-12 tapogatójuk több örvben helyezkedik el a szájnyílás körül. Minden polip az elágazó nyél végén alakul ki, amelyet kitinszerű anyagból álló csőrendszer borít be. A telepen júniustól októberig képződnek az ivarbimbók, bennük ivarsejtek termelődnek. A megtermékenyített petesejtből csillós lárva fejlődik, amely letelepedve újabb telepet hoz létre. Magyarországon a Tiszánál és a Balatonban, Tihanynál találták meg. Az édesvízi fátyolosmedúza (Craspedacusta sowerbyi) (31/3.) az egyetlen édesvízi csalánozó, amelynek polip- és medúzaalakja is van. Különösen tiszta vizű, kavicsos medrű holtágakban és bányatavakban gyakori. A néhány milliméteres polipforma vízinövények vagy az aljzat törmeléke között él. A tapogatók nélküli polipokból mindig két egyed él együtt. A polipon bimbózással alakul ki az 1 -2 mm-es medúza, amely nyár végére éri el a 2 cm-es átmérőt. A medúzák ivaros szaporodásának eredménye a csillós lárva, amely letelepedve polippá fejlődik. A medúzák főleg planktonikus kisrákokkal táplálkoznak. Ezeket a harang közepéről lecsüngő szájcső csalánsejtjei ejtik foglyul. Az ernyőben jól megfigyelhetők a sugaras szimmetriát mutató ivarmirigyek. 30
