Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)

Tegzesek – Trichoptera

TEGZESEK - TRICHOPTERA Potycentropodidae lárvája A hosszúcsápú tegzesek (Odontoceridae) közül egyetlen faj, az Odontocerum albicorne (279/12., 293/31.) él hazánkban a közép- hegységek tiszta vizű patakjaiban és forráskifolyóiban. A homok- szemcsékből épült hengeres lakócső enyhén hajlott, elkeskenyedő. A Beraeidae-lárvák kisebb patakokban, tavakban élnek. A leg­feljebb 10 mm hosszú, finom ásványi szemcsékből épült henge­res lakócsövük erősen hajlott (293/32.). A lárvák jellegzetessége, hogy az előtoruk egy gallérszerü nyúl­ványt visel oldalt, amelyről egy éles perem fut rézsútosan hátra­felé (293/33.). Az állatok elkeskenyedő testvégi potrohlábának (anális nyúl­vány) hátoldaláról megnyúlt serték erednek, amelyek közül az egyik különösen hosszú. A lárvák egy részénél a hátulsó lábak feltűnően megnyúltak, gyakran kétszer olyan hosszúak, mint az elülső vagy a középső lábak. A Leptoceridae család lárvái (295/36.) álló- és folyóvizekben él­nek. A lakócsövük karcsú, általában hajlott. A tegez építőanyaga le­het homok, spirális alakban rendezett növényi szálak, áttetsző, kitin szekrétumszerü anyag vagy növényi és ásványi anyagok keveréke. A hátulsó sűrű szőrzettel borított lábaik jelentősen megnyúltak, kétszer olyan hosszúak is lehetnek, mint az elülső lábak. Egyes fajaik (Tríaenodes sp., Leptocerus sp.) a tegzeslárváknál egye­dülálló módon hátsó lábaik csapásaival úszni is tudnak. A sisakos tegzesek (Sericostomatidae) lárvái (295/34—35.) tiszta vizű forrásokban és patakokban élnek. Többnyire az aljzaton talál­hatunk rájuk kövek repedéseiben vagy a homokos fenéken. A lárva testhosszúsága elérheti a 12 mm-t. Az enyhén hajlott el­keskenyedő tegez homokszemcsékből épül, a felszíne jellegze­tesen sima. Az örvény tegzesek (Rhyacophilidae) lárvái (281/13., 297/37.) gyors folyású hegyi patakokban, folyókban élő ragadozók. A lárvák a kövek alján, oldalán a repedésekben húzódnak meg, a kövek fel­színén mozognak szabadon, fogóhálót nem készítenek. Az elsodródás ellen úgy védekeznek, hogy egy biztonsági fo­nállal mindig az aljzathoz kapcsolódnak, miközben a kövek fel­színén portyáznak. A tor és a potrohszelvényeik oldalán is boj­tos tracheakopoltyúk találhatók, vagy ezek hiányoznak. A sár­gás, zöldes színű lárva testhosszúsága elérheti a 20 mm-t. A recésszárnyú tegzesek (Philopotamidae) lárvái (281/14.) cső alakú szövedéküket gyors folyású vizekben rögzítik a kövek felszínéhez. A fehéres, sárgás színű állatok lágy, kitinizálatlan felső ajka jel­legzetes alakú. Az állat testhosszúsága elérheti a 22 mm-t. Az álló- és áramló vizekben élnek a legfeljebb 25 mm-es Polvcentropodidae-lárvák (281/15.). 280

Next

/
Oldalképek
Tartalom