Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Poloskák – Heteroptera
POLOSKÁK - HETEROPTERA \ / Molnárka Gerrídae Vízmérő poloska Hydrometridae Parti poloska Saldidae A vízfelszín ragadozó poloskái a molnárkák (Gerrídae) (213/12-13., 215/16.) is. Ezek az állatok hátulsó két pár lábuk csapásaival „korcsolyáznak” a víz tükrén. A vízbe esett rovarokat elülső lábaikkal megragadják, majd kiszívják testnedvüket. A molnárkák testét finom víztaszító szőrbunda védi az átnedvesedéstől és attól, hogy a vízfelszín alá kerüljenek. Jellemző tulajdonságuk az első és a második lábpárok közötti nagy távolság. Megnyúlt, ízelt lábaik elkeskenyedő, karom nélküli szálban végződnek, ezért az erőteljes csapkodásaik ellenére sem szakítják át a felületi hártyát. A vízmérő poloskák (Hydrometridae) karcsú testű 12 mm-es állatok (213/14., 215/15.). A többnyire szárnyatlan rovarok feji része jelentősen megnyúlt a teljes testhossz negyedrészét adja. A fej hosszú csápokat, a fej síkjából kiemelkedő összetett szemeket és egy igen hosszú szipókát visel, amely nyugalmi állapotban a fej alá van behajlítva. A szúró-szívó száj szervet körülvevő vályú végén egy barázdákkal borított ciripelőmező található, amely segítségével az állat a száj szervét mozgatva, hangot képes kiadni. A barnás-fekete színű vízmérő poloskák néhány fős csapatokban portyáznak az álló- és lassú folyású vizek partszegélyén, de gyakran a nyílt vízfelszínre is kimerészkednek. Hajszálvékony lábaikkal óvatosan lépegetnek, mintha állandóan a vízfelszínt méricskélnék, ezért is kapták a vízmérő nevet. Főként vízbehullott rovarokkal és bábból kibújó szúnyogokkal táplálkoznak. Tűhegyes száj szervüktől a vízben élő állatok sincsenek biztonságban. A felszín közelébe emelkedő vízibolhákat és csípőszúnyoglárvákat felnyársalják szipókájukkal, majd a felszín fölé emelve őket, kiszívják testfolyadékukat. A vízmérő poloskák petéiket egyesével rögzítik egy kis tapadókorong segítségével a vízpart növényzeten. A parti poloskák (Saldidae) 1-2 mm-es ovális testű állatok, amelyek a vízparti turzásokon szaladgálnak, de a vízfelszínre is kimerészkednek. Táplálkozásuk a Microvelia-fajokhoz hasonló. Háromszög alakú fejük nagy összetett szemeket visel, amelyekkel igen jól látnak. Ha megközelítjük őket, szárnyra kapva próbálnak elmenekülni. A víziskorpiók (Nepidae) családjába két hazai faj: a víziskorpió (Nepa cinerea) (203/3.) és a botpoloska (Ranatra linearis) (205/4., 215/17.) tartozik. A víziskorpió legfeljebb 23 mm-es, lapitott testű, levél formájú poloska. Feji részén nagy, a fej síkjából erőteljesen kiemelkedő összetett szemek és egy jól fejlett szipóka van. A fej közelében található az első pár torláb, amely fogólábbá alakult. A bicskaszerűen összecsukható lábak vízszintes síkban mozognak. A második és harmadik pár torláb a helyváltoztatásban vesz részt. 202
