Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Álkérészek – Plecoptera
ÁLKÉRÉSZEK - PLECOPTERA Korai álkérész lárvája Taeniopterygidae Keresztesszárnyú álkérész lárvája Nemouridae liengeresszárnyú álkérész lárvája Leuctrídae Az álkérészek hengeres vagy kissé lapított testű szárnyas rovarok (191/1.). Azonos hosszúságú elülső és hátulsó szárnyaik nyugalmi helyzetben laposan borítják potrohúkat. Hosszú csápjaik előreállnak, a testvégükön két fonálszerü testnyúlvány található. A kifejlett rovarokkal a tavaszi nász időszakában találkozhatunk legtöbbször (a Protonemura és a Leuctra fajok egy része őszi repülésü), amint a patakból kiemelkedő köveken, faágakon futkosnak. Annak ellenére, hogy elég jó repülők, csak ritkán kapnak szárnyra. A párzás után a nőstények kitojják petecsomójukat, amelyet a testvégükhöz kapcsolva visznek a patakba. A vizet a felszínről visszavert vízszintesen polarizált fény alapján ismerik fel, ezért az élőhelyük közelében található hasonló optikai tulajdonságú mesterséges objektumok, pl. aszfaltutak, fekete agrofóliák megzavarhatják petézésüket. Ilyenkor nem a vízre, hanem ezek felszínére rakják petéiket, ahol azok rövid idő alatt kiszáradva elpusztulnak. A víz tisztaságára igen érzékeny lárvák áramló vizekben élnek. A kisebb termetűek növényi anyagokkal táplálkoznak, míg a nagyobbak ragadozók. A fejlődésük általában egy évig tart, de a nagy álkérészek lárvái három évig fejlődnek. Átváltozás előtt kimásznak a vízből, és a parttól gyakran több méterre kifejlett rovarrá vedlenek (191/2.). A korai álkérészek (Taeniopterygidae) közepes méretű, 8 12 mm-es rovarok. A lárváknak a testtől rézsútosan elálló szárnyhüvelyei vannak, amelyek jelentősen túlnyúlnak a test két oldalán. Izeit lábaik erőteljesek, csápjaik és testnyúlványaik hosszúak. Három lábfejízük nagyjából egyforma hosszúságú. A Taeniopteryx-lárvák a lábaik tövén egy ízelt tracheako- poltyút viselnek. A nem fajai az álkérészlárváknál szokatlan módon iszapos medrű, lassú folyású folyókban élnek, elrejtőzve behullott faágakon vagy a vízinövények sűrűjében. A család többi nemének fajai (pl. Brachypterd) kőgörgeteges magashegységi patakokban élnek. A keresztesszárnyú álkérészek (Nemouridae) lárvái (191/3.) kis és közepes nagyságú, 5-10 mm-es állatok. Megjelenésük hasonló a korai álkérészlárvákhoz, de a lábfejízek közül a középső sokkal rövidebb, mint a másik kettő. Lábaik igen hosz- szúak, a hátulsó pár jócskán túlnyúlik a potrohvégen. Az Amphinemura és Protonemura nemek fajai a nyak alsó részén tracheakopoltyúkat viselnek. Az áramló vizekben élő állatok sokféle élőhelyet népesítenek be. A hengeresszárnyú álkérészek (Leuctridae) lárvái karcsú, hengeres testű, többnyire 10 mm-nél kisebb állatok. A lábaik rö- vidcbbek, nem érik cl a potroh csúcsát (197/10.). Lábfej ízeik a keresztesszámyú álkérészek lárváihoz hasonlóak. Számyhüvelyeik párhuzamosak testükkel. Fajaik főként a kőgörgeteges hegyi patakok gyakori lakói, de sok más víztípusban is előfordulnak. 190
