Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Szitakötők – Odonata
Az így képződött nyíláson át először a kifejlett rovar tora, feje, lábai bújnak elő, majd végül az üres lárvabőrbe kapaszkodó szitakötő a potrohút is kihúzza a levedlett kültakaróból. A szárnyak lassan kifeszülnek, és a szitakötő megkezdi első repülését, a szűzrepülést. A színesszárnyú szitakötők (Calopterygidae) lárvái (183/10.) áramló vizekben, patakokban és folyókban élnek, a partközeli részeken. Többnyire az itt található vízinövények és gyökerek között lapulnak. A lárvák két külső tracheakopoltyúja hosszú és keskeny, míg a középső rövidebb, levél alakú. A rabló szitakötők (Lestidae) lárvái (183/11.) tiszta vizű lápokban és kisebb tavacskákban élnek. „Fűzfalevél” kopoltyúik szélesek, tompa végűek, rajtuk jellegzetes csíkozottság figyelhető meg. A fogóálarcuk nyele hosszú, eléri a második lábpár tövét a hasoldalon. A levéllábú szitakötők (Platycnemidae) lárvái (185/12.) tisztább vizű patakok és folyók lakói. Leggyakrabban a parti részeken, az aljzat közelében találhatunk rájuk. A család minden fajára jellemző, hogy a lárvák külső tracheakopoltyúinak csúcsa elvékonyodva tüskeszerű nyúlványban végződik. A légivadász (Coenagrionidae) lárvái (179/4., 185/13.) lassú folyású és állóvizekben élnek, a vízinövények sűrűjében. Tracheakopoltyúik változatos megjelenésűek lehetnek, de a csúcsosak sem végződnek vékony szálban, mint a levéllábú szitakötőké. A rabló szitakötő és a légivadász lárváinak elkülönítésében a fogóálarcnak van szerepe. A rövidebb álarccal rendelkező légivadászlárvák fogószerve nyugvó állapotban nem, míg a rabló szitakötő lárváinak álarca eléri a 2. lábpár tövét. A család egyik leggyakoribb faja a szép légivadász (Coenagrionpuella), amely májustól augusztusig repül az állóvizek mellett. A folyami szitakötők (Gomphidae) lárvái (187/14.) áramló vizekben, patakokban és folyókban élnek az aljzaton. A lapított testű állat testhosszúsága elérheti a 30 mm-t is. Testét finom szőrzet fedi, amit többnyire finom törmelék borít be. A többi Anisoptera család képviselőitől jól megkülönbözteti az, hogy csápja csupán 4 ízből áll (a többi családra 7 csápíz jellemző), és az, hogy az első és a második ízelt lábak lábfejei csak kétízűek. A fogóálarc lapos síkálarc. A karcsú acsák (Aeschnidae) lárvái (187/15.) állóvizekben élnek. Többnyire az alámerült hínámövényzet szélén vagy gyökerekbe kapaszkodva lesnek a vízirovarok és halivadékok közül kikerülő zsákmányukra. A lárvák fogóálarca lapos, lemezszerű. Csápjaik 7, lábfejeik 3 ízből állnak. SZITAKÖTŐK - ODONATA 178 Levéllábú szitakötő lárvája Platycnemidae Légivadász lárvája Coenagrionidae Folyami szitakötő lárvája Gomphidae
