Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)

Rákok – Crustacea

RAKOK - CRUSTACEA í \ Üvegrák Leptodora hindii Első torlábaik egy-egy karommal és hosszú seriével vannak felvértezve. A legtöbb ágascsápú rák testét egy a fej hátulsó ré­széből kiinduló bőrkettőzet borítja be kagylóhéj szerűen. A hátoldalon teljesen zárt hátpajzsból a feji rész szabadon ki­áll. A hasoldalon a jobb és bal oldali héjfél nem nőtt össze. A héj többé-kevésbé átlátszó kettős falú bőrredő, amelynek bel­sejében testfolyadék kering. A héj felületén gyakran jellegzetes mintázat alakul ki, a széle gyakran pillás vagy sörtézett. A héj alsó részén sokszor megjelenik egy hosszabb-rövidebb nyúl­vány, az úgynevezett léctüske (spina). A nőstényeknél a héj és a test között a hátoldalon található a köl­tőüreg, ahol a peték fejlődnek. Egyes fajoknál a héj elcsökevé- nyesedett. Az ágascsápú rákoknál az ivaros és az ivartalan sza­porodás szabályos váltakozása figyelhető meg (ciklikus szűz­nemzés). A nőstények az év nagy részében megtermékenyítés nélkül hoz­zák létre petéiket, melyekből a költőüregben fejlődnek ki a nő­nemű utódok, amelyek a megszületésük után szintén szűznem­zéssel szaporodnak tovább. Az ágascsápú rákok életkörülményeinek kedvezőtlenné válásá­val, pl. a vízhőmérséklet vagy a táplálékmennyiség csökkenésé­vel, a szűznemzéssel képződő peték egy részéből hím egyedek és a csak ivartalanul szaporodó nőstényektől eltérő, megtermé­kenyíthető nőstények kelnek ki, amelyek párosodnak. Az ivaros szaporodás eredménye a vastag falú, a környezeti ha­tásokkal szemben igen ellenálló tartóspete (121/15-16.). A tar­tóspetéknek két fajtája van. Az egyik az iszapba süllyedve, míg a másik a vízfelszínen sodródva biztosítja a faj fennmaradását és elterjedését. Az életkörülmények kedvezőre fordulásával a tartóspetékből az anyához hasonló, szűznemzéssel szaporodó nőstények kelnek ki. Egyedül az üvegrákfélék (Leptodoridae) (123/17-18.) fej­lődése közvetett, a tartóspetéikből naupliuszlárvák kelnek ki. Különleges ágascsápú rákok a változófejíí planktoni vízibolha (Daphnia cucullata) (123/19-20.) és a Daphnia gale ata, ame­lyek évszakos alakváltozást, úgynevezett ciklomorfózist mutat­nak. Ezeknek az ágascsápú rákoknak a feji részén egy sisaksze­rű képződmény alakul ki, amelynek növekedése tavasztól nyá­rig tart, majd ezután csökkenni kezd a mérete. A változás az egymást követő generációk folyamán valósul meg, nem ugyanazon egyed növeszti, majd csökkenti a sisakját. A ciklomorfózis kialakulását a kutatók több környezeti tényező változására vezetik vissza. A vízibolhafélék (Daphniidae) családjának legismertebb, fajgazdag csoportja a Daphnia nem, amelybe legfeljebb 5 mm-es, többnyire vöröses vagy zöldes színű rákok tartoznak. Jól felismer­hető fejük hegyes ormányt (rostrum) visel. A héj erősen görbült hasi éle a jól fejlett léctüskéhez vezet. 122

Next

/
Oldalképek
Tartalom