Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Rákok – Crustacea
RAKOK - CRUSTACEA Parányi maradványrák Bathynella nutans Közönséges víziászka Asellus aquaticus Bolharák Gammaridae A Bathynellacea alrendbe különleges megjelenésű, legfeljebb néhány milliméteres rákok tartoznak. A hengeres testű állatok feje elkülönül a nyolcszelvényü tortól. A potrohszelvények hasonló méretűek, mint a torszelvények, a test a farokvillát hordozó telsonban végződik. Egyes fajaik mélytavak nagyobb vízmélységeiben, míg mások föld alatti vizekben homokszemcsék között élnek. Elsőként felfedezett fajuk a parányi maradványrák (Bathynella nutans) volt. A tanúrákok (Mysididae) családjába tartozó 18 mm-es pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni) (137/40.) a Kasz- pi-tengerbe és a Fekete-tengerbe ömlő folyókból származik. A gamélához némiképp hasonló ráknak nagy, nyélen ülő összetett szemei vannak, jellegzetesen púpos teste üvegszerüen áttetsző. Tavak és holtágak planktonjában él, ahol főleg növényi anyagokkal és detritusszal táplálkozik. A táplálékot torlábaival gombócformájú csomóba gyűjti össze, majd elfogyasztja. Az ászkarákok (Isopoda) alrendjébe szárazföldön és vizben élő rákok tartoznak. Latin nevük hasonló felépítésű ízelt lábaikra utal. Az édesvízi ászkák (Asellidae) családjába megközeli- tőleg 300 fajt sorolunk, amelyek közül úgy 250 faj föld alatti vizekben él. A felszíni vizekben élő legismertebb faj a közönséges víziászka (Asellus aquaticus) (111/1-2.). A hátpajzs nélküli, hát-hasi irányban lapított állat szürkés-barnás színű, a testhossza 15 mm. Feje, amely összenőtt az első torszelvénnyel, két pár csápot, szájszerveket és két összetett szemet visel. A test többi része 7 szabadon álló torszelvényből és 6 potrohszel- vényből áll. A torszelvények mindegyike egy-egy pár lábat visel. Kopoltyúja az első 5 potrohszelvény lábaiból fejlődött ki. Légzőszervét (úszóláb) állandóan mozgatja, hogy friss, oxigéndús víz áramoljon körülötte. Az úszólábakat viselő összeolvadt szelvényeket potrohpajzsnak (pleotelson) nevezzük. A víziászkák úszni nem tudnak, a helyüket pálcalábaikon lépegetve változtatják. Álló és lassú folyású vizekben élnek a vízfenék növényi törmeléke között, ahol elhalt szerves anyagokkal táplálkoznak. Különleges hazai fajuk a bodrogközi víziászka (Proasellus pribenicensis), amely lassabban áramló vizekben él. A Magyar- ország északkeleti régiójában élő rák feltételezhetően Kárpát-medencei endemizmus. A közönséges víziászkától nagy összefüggő, sárgásfehér homlokfoltja különbözteti meg. A felemáslábú rákok (Amphipoda) alrendjébe oldalirányban lapított, hátpajzs nélküli, közvetlen fejlődésű állatok tartoznak. Két pár csápjuk közül az első gyakran kétágú. Fejük összenőtt az első torszelvénnyel. Torlábaik közül az első pár a szájszerv részét képezi, állkapcsi lábbá lett. A következő négy pár torláb előre irányul, a táplálék megfogásában játszik szerepet. A többi három pár torláb a kapaszkodásban és járásban vesz részt. 110
