Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Pókszabásúak – Arachnida
PÓKSZABÁSÚAK - ARACHNIDA Búvárpók Argyroneta aquatica Itt hátsó lábaival lesöpri a légbuborék egy részét a hálóba, amely a benne összegyűlő levegő hatására egyre inkább harang formájúvá válik. A levegővel való feltöltést időnként megszakítja a búvárpók, hogy megerősítse a harang szövedékét. A búvárpók rovarlárvákat és rákokat zsákmányol (109/4.), amelyek testébe tühegyes csáprágóin keresztül fecskendez mérget. Az áldozatot harangjába cipeli, és ennek belsejében fogyasztja el. A táplálkozás során a zsákmányállat teste egyre jobban összetöpörödik, míg végül csak az emészthetetlen anyagok fekete csomója marad meg belőle. A búvárpókok harangjukban vedlenek, amelynek ilyenkor az alsó részét is lezárják szövedékükkel. Erre azért van szükség, hogy vedlés közben vagy közvetlenül utána a normális szőrbundával még nem rendelkező pókot semmiképpen se érje víz. A pókoknál szokatlan módon a búvárpók hímje nagyobb, mint a nőstény. A kifejlett hím elérheti a 16 mm-es hosszúságot, míg a nőstény legfeljebb 11 mm-es. A nőstények a párzás után csak akkor rakják le petecsomójukat, ha a közelükben nincsen más búvárpók. A kokont harangjuk felső részében helyezik el (109/5.), amit a kis pókok kikeléséig a petecsomón lapulva őriznek. Az utódok viz alatti életéhez nélkülözhetetlen szőrbunda csak az ötödik vedlésük után alakul ki, ezért ennek bekövetkeztéig a harang belsejében maradnak. Amikor elérkezik az idő, akkor az összes pók nagyjából egyszerre elhagyja a szülői harangot. A pár milliméteres utódok hozzálátnak első harangjuk megépítésének, majd vízibolha-va- dászatra indulnak. A vízfelszínen ragadozik rovarokat a szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) (109/6-7.) és a kalózpók (Pirata piraticus), de néha a felszínre emelkedő halivadékot is megragadják csáprágóikkal. Potroh Szövőszemölcsök Légnadrág Előtest Tapogató láb 108 Előtest-
