Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok. Határozó (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2008)
Pókszabásúak – Arachnida
PÓKSZABÁSÚAK - ARACHN1DA A legfeljebb 8 mm-es édesvízi atkák (Hydrachnidae) (107/1-2.) szelvényezetlen testű, gyakran igen élénk színű, vörös, kék, sárga vagy zöld színű pókszabásúak. Az álló- és lassú folyású vizekben élők gömbölydedek vagy tojás alakúak, míg az áramló vizekben többé-kevésbé lapított testű fajaik fordulnak elő. Bőrmirigyeik kellemetlen ízű váladéka miatt a halak nem fogyasztják el őket. Kültakarójukat kitinlemezkék merevítik, amelyek egyes fajoknál kemény hát- és haspáncéllá fejlődtek. A víziatkáknak általában négy szemük van, amelyek közül a két jobb oldali és két bal oldali egy-egy szemtokban ül. A szájszervek állkapcsi készülékké nőttek össze, amely egy alapi részből és az ormányból áll. Belsejében a csáprágókból kialakult, előre-hátra mozgatható szúrószervek találhatók. A víziatkák 4 pár lábát különösen az állóvízi, planktonikus fajok esetében hosszú, selyemfényű evezőszőrök borítják. A víziatkák petéiket kicsiny lepények formájában rakják le különböző, vízben heverő tárgyak felszínére. A gyakran élénkszínű, narancssárga vagy vörös petecsomók nemritkán százával borítják a víziatkák által ideálisnak tartott peterakó helyeket, például egy vízbe került nejlonzacskó felszínét. A petékből hatlábú lárvák kelnek ki, melyek főként kagylókon és különböző vizirovarokon és lárváikon élősködnek. Ezeket gyakran teljesen ellepik a vöröses színű atkalárvák. Nemcsak víz alatt élő állatokat, hanem a víz felszínen mozgó pókokat és repülő rovarokat is képesek parazitálni. A lárvák vedléssel alakulnak nyolclábú nimfává, amely átesik még egy fejlődési perióduson, mielőtt ivarérett egyeddé alakul. A kifejlett atkák ragadozók, főleg kisrákokat, férgeket és rovarlárvákat zsákmányolnak. A pókok közül a búvárpók (Argyroneta aquatica) (107/3.) az egyetlen faj, amely életének jelentős részét a víz alatt tölti. A szürkés-barnás színű állat potrohát finom szőrzet borítja. A víz alá merülő pók bársonyos szőrbundájához levegő tapad, amely a víz alatt ezüstös légnadrágként veszi körül potrohát. A légnadrág egyrészt hordozható levegőraktárként, másrészt fizikai kopoltyúként működik, mert képes a vízben oldott oxigén felvételére is. A búvárpók a vízinövények sűrűjében építi fel víz alatti levegőraktárát, a búvárharangot. Az építkezés során először testvégi szövőszemölcsei segítségével elkészíti a háló alapját, majd feltölti levegővel a szövedéket. A feltöltés során vízinövényekbe kapaszkodva a felszín közelébe mászik, és egy pillanatra kiemeli potrohát a vízből. Visszamerülve a mélybe, potroha körül egy nagy buborék alakul ki, amelyet óvatosan, hátsó lábait háztető szerűen összecsapva a szövedék alá szállít. 106 Édesvízi atka Hydrachnidae
