Kozák Miklós: A szabadfelszínű nempermanens vízmozgások számítása digitális számítógépek felhasználásával (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977)

Második rész. A számítási eljárások gyakorlati alkalmazása - 8. Implicit eljárások alkalmazása

program 43 és 44 címkéje közötti szegmens, amelyen belül a QBR vízhozam kerül kiszámításra a DAMBREAK szubrutinban.

A kiszámított vízhozamból lineáris vízhozamot számítunk és értékét elhelyezzük a B adattömb AS-számú sorának (ez a töltésszakadás szelvénye) 30. oszlopába. A töltésszakadás QBR vízhozamát DX szakaszon egyenletesen elosztva vesszük ki.

A többi szubrutin működése teljesen megegyezik a 8.4. példával.

8.5.3. A SZÁMÍTÁSI EREDMÉNYEK FELDOLGOZÁSA

A számítások eredményeit a 8.5—1., 8.5.—2. és 8.5—3. ábrákon dolgoztuk fel. Az ábrák elemzése rendkívül tanulságos.

A 8.5—1. ábrán előbb a 8.4. példa kh = 20-as változatának h — h(t)x árhullámképeit raktuk fel folytonos vonalakkal. Ezután a 8.5. példa töltés- szakadás feltételezésével számított h — h(t)x görbéit is felraktuk ugyanarra az ábrára szaggatott vonallal.

A görbék elemzéséből jól látni, hogy a töltésszakadás hatására a vízállások számottevően csökkentek. A legnagyobb vízálláscsökkenés közvetlenül a töltésszakadás helyén (x = 50 km) áll elő. Ah — h(t)x=50 60 km-es görbékből (szaggatott vonal) az is megállapítható, hogy ha a mesterséges töltésszakadás célja a tetőző vízállások csökkentése, akkor a töltésszakadás helyes időzítése rendkívül fontos a hatékonyság szempontjából. így pl. a h = h{t)x„60 km-es görbéből megállapítható, hogy ehhez a szelvényhez a töltósterhelés tekintetében vagy túl korán kezdtük a töltésrobbantást, vagy több vízhozamot kellett volna kivenni. Ezeknek a változóknak az összehangolása akkor nevezhető jónak, ha a töltósrobbanás ideje alatt és utána a vízszint közel állandó marad vagy csökken.

8.5—1. ábra. Töltésszakadás hatása a h = h{t)x árhullámképekre, összetett medreknél

292