Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
9. Vízlépcsők és műtárgyaik
a bögéknek kisvizek idején is hajózhatóknak kell lennie, tehát az alsóbb vízlépcsőnek be kell duzzasztani a felső vízlépcső alvizébe(9.6 ábra). Attól függően, hogy az alsó vízlépcső duzzasztási görbéje beduzzaszt, éppen eléri vagy nem éri el a felette levő vízlépcsőt, megkülönböztetünk átfedéses, szoros és laza vizlépcsőkiosztást (9.6 ábrák). Az átfedésest a hajózás indokolja, a szoros esetleg folyószabályozással kiegészítve szintén megfelelő lehet hajózási szempontból. A helykijelölésnél a folyószabályozási, továbbá a nemzetközi vízjogi szempontokat is figyelembe kell venni. Különösen fontos ez az országhatár közelében tervezett létesítmények esetében (Nemzetközi vizjog betartása). Az általános helykijelölés után következik a műtárgy pontos helyének kijelölése. Itt döntőek az építési és az. alapozási viszonyok (lásd a Vízfolyások III-ban). 9.1.3 A vízlépcső általános elrendezése A vízlépcső pontos helyének megállapítása után kerül sor az egyes műtárgyak általános elrendezésének megállapítására. így pl. a 9.6 ábrán a tiszalöki vízlépcső általános elrendezését adtuk meg. A vízlépcsőt átvágásba, "szárazon" építették meg. Mivel a folyócsatornázásnak fő célja (öntözés, hajózás és vizienergia termelés) volt a vízlépcső 3 fő műtárgy - részből áll:- a duzzasztóműből (1)- a vizerőtelepből (2)- a hajózsilipből (3) El kell dönteni, hogy a műtárgy milyen hatással lesz a mederre; mozgógátat vagy vegyes gátat alkalmazhatunk-e stb. A műtárgyak részletes elhelyezésére a Vízfolyások Ill-ban térünk ki. Az öntözővizkivételt biztositó Keleti Főcsatorna a vízlépcső fölött közvetlenül csatlakozik a duzzasztó térhez. Az egyes műtárgyak ismertetésére a megfelelő helyen térünk ki. A 9.-7 ábrán egy kisebb, mozgógátszerkezetes, kizárólag vízkivételt biztositó vízlépcső alaprajzi elrendezését adtuk meg. A vízlépcső két fő részből áll:- a duzasztőmüből és- a vizkivételi műből. 121
