Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
10. Víziközlekedés, víziutak és műtárgyaik
vékony vasbeton partfalaknál és zsilipfalaknál a hajók okozta ütések felvételére. A bökényi zsilipnél a vékony szerkezet, bár sohol törés jelét, vagy túlzott feszültségek folytán előálló repedéseket nem mutatott, deformálódott a változó igénybevételek miatt. Ezért a 30-as években javitása vált szükségessé, amikor a tömeg növelésére a kamrafalak körül és a fenék alatt a 1 kavicsréteget cementbesajtolással szilárdították és igy növelték a falak tehetetlenségét. A 10.17/cábra fenéktöltéses zsilipkamra metszetét mutatja be. A körülfutó csatornába váltakozva jobbról és balról töltőcsatornák nyúlnak a fenék alá és ezekből ágaznak ki a töltőnyilások. Rézsüs falu kamrát mutat a 10.17/d ábra. Régebben alkalmazott megoldás, napjainkban már nem használják 10.2.3.2 Csónakátemelő berendezések A duzzasztómüvek által megcsendesitett vízfolyás igen kedvez az evezős sportnak és ezért a duzzasztómüvek mögött keletkező tavon hamarosan terjed el a motor, vagy evezős csónakok használata. Célszerű ezért a duzzasztó- müveknél a csónakok és kisebb sporthajők átemelésére külön berendezést létesiteni, mert ezeknek átzsilipelése, ha nem várjuk meg a csónakok nagyobb- számban való összegyülekezését, igen költséges. A csónakátemelők legtöbbször lejtőn mozgó kocsiszerkezetből állnak, amelyeket a viz alá lehet beereszteni, föléjük úsztatni a csónakot és utána fölvontatni a magas partra (10.18 ábra). Itt a magas parton hosszirányú vágányokon tolják át a csónak kiemelő felső részét és a kiemelő kocsihoz hasonló kocsival eresztik be. A felvonógép legtöbbször kézi működtetésű és azt a csónak utasai kezelik. FELVONÓGÉP 10.18 ábra Csónakátemelő 223
