Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
9. Vízlépcsők és műtárgyaik
A tűs gátakat olcsóságuk miatt és azért, mert felnyitásukhoz, vagy elzárásukhoz energiaforrásra szükség nincs, előszeretettel alkalmazták abban az esetben, amikor a duzzasztőgát csak hajózás célját szolgálta. Ilyenkor még a vizveszteség sem volt hátrányos, mert hiszen a hajózás részére nem volt szükség viz tározására, vagy vízkivételre, csupán duzzasztásra, azonban a duzzasztás mellett a fentről érkező vizet amúgy is tovább kellett ereszteni. Hazánkban ilyen tűs gát van Bökénynél. A gátak ma az öntözés vízigényének már nem felelnek meg, azért a bökényi gátnál külön kell gondoskodni a tűk között átömlő viz elzárásáról. A 9. 55 ábrán láthatók az ikervári állógát koronájának megmagasitá- sára épitett vízszintes tengely körül felhúzható táblák. A kezelőhíd vízfolyás szerint alsó tartójára voltak felfüggesztve a táblák és alsó szélük az állógát hornyába támaszkodott. Minden egyes táblának külön felhúzó berendezése volt, kézi csigás fogaskerék áttétellel, amellyel a táblákat a vízfolyással szemben kiemelhették és megfelelő kapcsoló szerkezettel a hid alján rögzíthették. Ezáltal az árviznek szabad utat engedtek. Ilyen rendszerű 188 9. 55 ábra Az ikervári (Rába) vegyes gát vizzárő táblája
