Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

8. A vízjárás szabályozása tározónál

Csoportosíthatjuk a tározókat a hidrológiai (vizjárási) kiegyenlítési hatás jellege szerint is:- teljes,- éves,- rövidebb idejű kiegyenlitésii tározókra.

8.3 Dombvidéki tározók

8.3.1 Alapfogalmak

Dombvidéki tározón egy gáttal elzárt völgynek azt a részét értjük, melyet a tározott viz elönt. Ha a tározót saját völgyének vízfolyása táplálja, akkor fővölgyi, ha vizét máshonnan is kapja mellékvölgyi tározónak nevezzük. A tározást a völgyzárógát biztosítja. A létrehozott duzzasztási szint mindig meghaladja az addig előfordult legnagyobb árvizszintet. A tározó vízgyűjtőterülete a gát hosszmetszetén áthaladó zárt vizválasztóvonal által közbezárt terület (8.1/a ábra). Adott z [m] tározási szinthez tartozó

2 2l

F |_m , km J vízfelszínt tározási vagy tófelszinnek nevezzük, melynek vizállásmenti változását a tőfelszingörbe (8.2/b ábra) ábrázolja. A tározási görbe abszcisszája megadja, hogy a pillanatnyi vízállás esetén a tározóban mennyi az összes tározott vizmennyiség értéke (8.2/b ábra).

Matematikai megfogalmazásban:

F = F(z)

(8.1)

illetve:

F (z) dz

(8.2)

A tározót tápláló vízfolyás Q vízhozamának Q = Q(t) idősorát a befolyó vízhozam jelleggörbéjének, a tározóból kivett q vízhozam q = q(t) idősorát pedig fogyasztási jelleggörbének nevezzük. Nyilvánvaló, hogy a két jelleggörbének egymáshoz viszonyított helyzete alapvetően befolyásolja a tározást, vagyis a tározó méreteit.

13